• Ázsia lüktetése

    Tzusing - 東方不敗 [L.I.E.S.]

    A Ron Morelli vezette Long Island Electrical System katalógusát átfutva inkább a savas vagy filterezett kazettatechno kap aránylag nagyobb támogatást. Viszont a nagylemezekre fókuszálva a műfaj legszélesebb spektruma járható be (Low Jack – Garifuna Variations, KWC 92 – Iran). Nem is beszélve az elborult American Noise válogatásokról, melyek még inkább rokon vonásokat hordoznak az örökké kiforratlan EBM egyszerre kontrollált és gátlástalan menetével.

    A tajvani-maláj Tzusing 2014-ben lépett be a körbe, kezdetben az ipari tánczene oldaláról. A 東方不敗 albumon ezt a vonalat követve nem nagyon engedi a hangok és ütemek eltévelyedését. Sőt, parancsoló módon alakítja ki nehezen mozdítható tömbszámait. A hét robosztus dal emellett kardforgatói, ritualisztikus lendülettel pörgeti végig a félórás távolkeleti seregszemlét. Ősi, kínai motívumai jól megférnek az elektronika mozgalmas, tánczenén alapuló jövőképével, minimálisan magukban hordozva a szovjet / poszt-szovjet zsákutca mechanikáját. A darabos tempó és a statikus felépítmény apróra szabdalt egzotikumokkal és követő percussion sávokkal a szimultanizmusból csupán annak lüktetését örökölte (Post-Soviet Models). A tényezők együttélését térben és időben is egymáshoz igazán közel ereszti, de letisztultan meghagyja minden egyes szál élvezhetőségét. A savasodó, kürtszerű basszusok és a monoton beszédhangok „Horreur sympathique”-ként egyesülnek egész lemezzé. Bizonyos trekkek, mint a 日出東方 唯我不敗 vagy az Esther egy hajtóvadászat, a Nature is not Created in The Image of Man’s Compassion pedig egy szétsminkelt, kortévesztő panoptikum címzenéi lehetnének.

    Sok kortárs projekthez hasonlóan a techno-szexualitás (külön és együtt is) vagy a politikai szerepvállalás ebben az esetben is megjelenik. A névadó 東方不敗, fonetikusan: Dongfang Bubai, egy LMBTQ vuhszia karakter (kalandregény-féleség). A „Legyőzhetetlen Kelet” névre hallgató szereplő allegóriája furcsán járja át a hanganyagot. Valahol ott van benne a mindent feláldozó (önkasztrálással járó lemondás) szakrális és katonai vezető és a mögöttes, sebezhető ember. Bár utóbbi inkább realitás és nem az érzelgős esendőség képében jelenik meg. A regény főhősénék ultimátumi hozzáállása már nehezen egyeztethető össze a technolemezek önkényes végességével. Cserébe Dongfang Bubai a vuhszia folklórban a társadalmi ortodoxia legtekintélyesebb ellenségeként jelenik meg. Nevét viselő lemez pedig határozottságával és emlékezetével ehhez méltóan kilóg mind az idei, mind a közelmúlt korongjai közül.

     


     

    German Army - Kurgan Hearth [OTA]

    A German Army szűnni nem akaró tömegtermelése eredményeként ismét a primitív hipnózis egy archívumát köszönthetjük. Az év legelején megjelent kazettát a portugál Os Tres Amigos gondozza, listázva így egy újabb bandcamp-pozitív, beazonosíthatatlan mikrokiadót. A cím, a küllem és bevezető szakasz egyfajta közép-ázsiai révülést sejtet, ám a számcímeknek utána nézve az album tere ettől jóval tágabb. A dalok ugyanis egészen extra topográfiai helyek után kapták nevüket, Grönland tájidegen módon zizegő ambientjétől (Qassiarsuk) Mexikó legújabbkori falmenti délibábján át (Palomas) Kongó vagy a Kaukázus hegyvidéki szeánszáig (Nyiragongo, illetve Kazbegi). Próbálja felölelni az észlelhető minden az eszményi mindenséggel való összefüggését, bennfoglalását. Vagy maradjunk csak annyibban, hogy a háttérkoncepció meglehetősen zavaros. Pláne, ha eleinte szeretnénk ráerőltetni valamiféle a kapcsolatot az ember alkotta szakralitás és a természet nagyszerűségének viszonyára. Pontosabban hogy ezek hatásait milyen módon próbálja elkülönítve érzékeltetni a különböző hangeszközökkel. Azonban nem működik: minduntalan diszharmonikus választ kapunk a fidzsi-i melankóliától (Mataqali) vagy Etiópia színtelenített jelenéseitől (Timkat).

    A teljes diszperzió mellé érdemes megemlíteni a Kurgan Hearth címsori teóriáját. A kurgánok halomsírok, melyek a hajdani eurázsiai, sztyeppi népek összkultuszára voltak jellemzőek. Ehhez a kulturális elemhez számos nép története kapcsolható, az elmélet pedig hozzájuk vezeti vissza minden indoeurópai eredetét és gyakran nyelvét is. Ez a tézis már többször is megcáfolásra került, vonatkozásai ide-oda kavarodnak. Jó kérdés, hogy mind ezeknek miféle kapcsolatuk lehet a lemezzel vagy annak hangzásvilágával. A pszichedelikus dub, a szertartásos field recording és a komor ambient nem igazán segít ennek egyéni megfejtésében. A trendszerűvé vált eszközök a Kurgan Hearth-hez hasonló igényességgel és kellő durvasággal felhasználva viszont szépen működnek, még ha lemezek és kazetták tucat számra követik is ugyanezt a receptet. Az elvárt meghökkentés, globális képzettársítások vagy a neotribalizmus mostanra egy produceri sacramentumként szerepel az alkotó elvű elektronikus zenében. Kifulladása kérdéses (esedékes?), lehet, hogy már meg is történt. Szerintem azért jobb úgy tekinteni rá, mint amikor a beton közül újra kierőlködi magát a fa.

     


     

    Constantine - Hades [Bedouin Records]

    A Tzusing album ellentettjeként egy sötét drone-ambient folyammal zárnék, a Bedouin Records háza tájáról. A méltán híres Honest Jon’s által felkarolt, Emírségekben jegyzett kiadó zenéi szimbiózisban élnek Elő-Ázsia minden szépségével és fájdalmával. Az eddigi megjelenések között szerepet kapott Hieroglyphic Being, Ekman, Pan Daijing vagy Ryo Murakami. Import-export iszlám miszticizmus, kulturális törésvonalak, polgárháborús menekültválság és a környékünkön talán leginkább konzervált ősiség. Innen nézve a nyugati elektronikus zene egy kihelyezett bástyája, visszafelé egy csatorna, melyen keresztül a Közel-Kelet spammentes számumként érkezik az európai (stb.) szellemi barikádok mögé.

    Ezen a ponton kapcsolódik be Constantine négyfázisú darabja, ami két év hangrögzítését és annak utómunkáját tárja fel Leszbosz és Kalymnosz barlangrendszereiből. A soha meg nem nyugvó környezet sokat látott hasadékai ontják magukból a bénító alvilági frusztrációt. A szimultaneitás a maga tökéletességében mutatkozik. A Cosmos és a Devide kezdeti kivárásaival hangok nyomait tapinthatjuk ki. Végeredményként pedig az Emptiness vagy az Erebus esetében a számokon belül is jól elhelyezett, katartikus perceket kapunk. Mikor a soundscape egybeér az orkesztrális jellegekkel, távolian zúgolódó dobokkal, majd kicsúcsosodik a húros szekció bonyodalmaiban.

    Mert ugye először volt a káosz, amiből valamiképp rend, vagyis kozmosz született. Aztán hogy azóta mi történt, azt igazán a mai napig sem tudjuk. Magára hagyták vagy magát hagyta magára. Netalán azt várja, hogy ne legyen egyedül. Nem vagyok ehhez képesített, de a Divide című számon keresztül bárki érezheti, hogy egyfelől szépül, másfelől romlik. A kiüresedés dala már egészen Tim Hecker-i. Éles zúgásokkal tudatja a szálak összeérését, amik nevéhez méltóan semmisülnek meg, egyik pillanatról a másikra. Az Erebus végső válaszútja mind közül a legmozgalmasabb, legintenzívebb szám. Az eddigiekhez hasonlóan használja a hirtelen szüneteket és az összes hangforrás egyidejűségét. Ugyan többször is felszusszan, de ez inkább sújtólég-, mint megkönnyebbülésszerű. A Hades sok szempontból túlvilági vagy természetfeletti, ugyanakkor kemény és keserű munka gyümölcse. Olyan különleges határfelületet tapogatott le, melynek hanglelete már az egész világ vállát nyomja.

     


    Gyöngyök, göröngyök - Az én 2017-em - 25 dal

    2016: Szív utcától az esőerdőig

    A buli királyai - Mac DeMarco Budapesten

    Szumma

    Hipster DJ kollektíva Dániából

    2016: Szelektív emlékezet, személyre szabva

    Álomszerű éjszaka: egy tökéletes house klub és a natúr tört ütem

     2016   album   lista   off   elektronika   2017   festival   rock   zene   katowice   techno   house   a38   világzene   pop   fesztivál   albumlista   metal   koncert   indie 

    2018. május
    2018. április
    2017. december