• Óvilági rituálék depressziói

    A brit Opal Tapes gyakorlatilag hétről hétre dobja ki a Föld bármelyik pontján élő, kísérleti zenével foglalkozó zenészek hosszabb-rövidebb anyagait. A francia Kaumwald duo Rapa Nui Clan című korongja/szalagja inkább az utóbbi időtartamba sorolható. Többszöri hallgatás után már könnynen be lehet fogadni, egészen szórakozott elegye lesz az ütött-kopott, de evilági techno, a viharos zajbetétek és a közepesen furcsa ambient hármas határának.

    Nagy vonalakban  a számok tematikája keresztrím-szerűen alakul: az 1,3,5,7-es trekkek egyfajta rituális hangzást képviselnek, túlvilági és néha emberi hangra emlékeztető lüktetésekkel, az elején dub-os, a közepén zajorkán szerű, a végén pedig a lemezből kilépő rétegekkel; emelett, illetve eközött a 2,4,6-os darabok inkább a bólogatós hibrid-technot erősítik, kezdetben a virágzását élő párás-fülledt hangzásban, majd a végén belekóstolva egy kicsit a robosztusabb indusztriálba is.

    Ez a többrétegűség egy jövőbeli nagylemez kiváló elfutára is lehet, ugyanis sokaknak külön-külön ezek a stílusjegyek egy albumon keresztül elviselhetetlenek, azonban ebben a felállásban univerzálisan érdekfeszítő lehet. Talán a legjobban a dalok külön-különi vonalvezetése tetszett, ahogy a leginkább hallgatóbarát kezdetű számok is nagyon hatásosan átalakulnak a hanganyag egészét átható spirituális utazásába.

     


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    Istent találni

    2015 2. rész

    2016: 1. rész - A 25 legjobb lemez

    2016: 2. rész - A legjobb dalok, EP-k, miegymás

    zajkatalóg#11 - Atahualpa Yupanqui: Don Ata (1992)

    Rostam x Leithauser

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   techno   2017   house   rock   a38   katowice   világzene   pop   festival   albumlista   metal   koncert   indie   új 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december