• Visegrádi találkozó

    VA03: Diverse Künstler Drei [Farbwechsel]

    Címlapsztorinak a pesti kiadó harmadik és egyben legkirályabb össznépije. Nem tudom, mikor hallottam, hogy ennyi ember egy anyagon, külön-külön ilyen hibátlan legyen. Sőt, az kivált szívderítő, micsoda összehangzat van köztük. Eddig az év egyik legjobb lemeze (a kettőből). Nagyon sok a számomra új & jó arc, az ismerteknél pedig az első hangban, kapásból ott a vízjel. Alpár dél-japán billentyűje, hasonlóan a 2015-ös 'Tropic Daze' kazijához, a szó szoros értelmében üde pontja a válogatásnak. Likvid, eszményi, és talán lengesége miatt pótolhatatlan eleme az összképnek. Kokum a sámáni elhívást ezúttal egy lelasított punk dal formájában hozza (itt egy korábbi munkája a Baba Vanga kiadónál). Imre Kiss kozmikus house zenéje a szokásos recept alapján kellemes menetté szélesül, míg Mike Nylons sötétebb és visszafogottabb minimalizmusa a szűkutcás sétáknak kedvez. Ezt folytatná S Olbricht láncravert technoja, de a két ék közé beüvölt egy 12z savas agymenés (betegségből jut még, lásd: Új Bála, Zaltko Baracskai), viszont a Fischerle-féle lapított, sötét römantika már gond nélkül fűződik tovább. Az ütőkártya azonban egyértelműen J. Mono 'Latt' című száma, ami egy uptempo acid-disco, a legendás Wedding Acid Group módra. A már-már slágeres zötykölődés príma folytatása az éve elején megjelent Zzz anyagnak. Ha valakit meg inkább a sztárok vesznek rá a meghallgatásra, van ezen egy jókora Route 8 is, csak a technoidabb - de hasonlóan finomhangolt Q3A szerepében.

     


     

    Jake Marshall - Fresh Water [Proto Sites]

    A pozsonyi kötődésű Proto Sites szintén jelentős volument képvisel a környékünkön. A már ismerős Imre Kiss vagy S Olbricht producereken kívül a lengyel Lutto Lento vagy a brit Jake Marshall is bedolgozott nekik. Utóbbi bemutatkozó lemezén egy kifejezetten klasszikus hangulatú, többnyire tiszta zajokból álló ambient-összeállítást mutat be. A szintetizált számokban a szirénákra emlékeztető leütések stresszes izgalom helyett viszolygó melankóliába alakulnak át. Behatárolatlan kedvük sokfélesége miatt az egész elég instabilnak tűnik. A 'Grid' vagy a 'Fresh Water' egészen lírába hajló riasztói mellett a 'Jan 1', akár egy impulzus nélküli, reggeli körkép - a maga egyszerűségével megállítja a lemezt. Hagyományos rezonanciát mindössze a 'Thro' és az 'Outro' kap, így a térérzetünk is csak itt szabadul fel a többi leszorított sziréna klausztrofóbiájából. Hideg-meleg keveredésében a 'Like a Mothers Love' a leginkább ingoványos trekk. Hegedűre emlékeztető basszus, élesre csavart EKG és egy süketségéből visszatért telefon egyre kiszámíthatatlanabb összefolyása. Bizonyos tekeintetben a 'Fresh Water' (mármint az egész album) realizmusa eléggé ijesztő. Letisztultságából fakadóan halad neuronról neuronra, miközben az ehhez kívánt fokozatosság helyett vészjelzésekkel szurkálódik.

     


     

    OONDOOD - 00ND00D - QSTNS? [Pointless Geometry / Mik Musik]

    Na, itt jön kérem az orientálódás. A Pointless Geometry (kibontva legyen mondjuk egy varsói avantgarde audio-video kollektíva) legújabb kiadványa egy elemeire bontott, igen expresszív technolemez. OONDOOD szabadelvű, néha már szétesett ('BCYMBALINH0 (Do You?)', 'DROGA DRUG (0VAL?)') négyszernégye a forradalmi hangulattól ('CCCCCCP (A?)') a tudathasadt tripekig ('GERALD(INE) (AT LAST?)') mindenre képes. Nagy hátránya, hogy marha nehéz úgy számokkal szövegkörnyezetben bármilyen állításom alátámasztani, mikor ilyen trash címek vannak. A sztereotíp felhőket eloszlatva, az indusztrialitástól távol áll és a savas közeget is csak érinti. Rengeteg idegbeteg improvizáció, játékkalapácsok dübögte ütősök és néha egészen breakcoreos kitörések. Úgy rémlik, találkozhatunk egy ideig meglepően "normális" habitusú dalokkal, amik persze a legvégére ugyanúgy széthullanak, és a következő szám már a föld közeléből szedi össze őket ('SAD SZIK (!?)' - 'C0RP0RATE IMAGE SEC0ND', aminek amúgy többszöri hallgatásra hagyományos drum & bass hangzása van). Mindenképpen érdemes a lemezzel elszórakozni pár alkalommal, nekem például már másodjára teljesen beépült a komfortzónámba. Megragadnám az alkalmat, hogy ugyanettől a kiadótól ajánljam a WIDT nevű formációt, akik ehhez a VHS-gyönyörhöz írtak egy szétcseszett operát.

     


     

    Střed Světa - Rozmístění Opakováním [Baba Vanga]

    Ha még valaki bírja az agycsavarást, ez a prágai lemez Kassem Mosse zsenialitásával versengve tekeri ki a legkönnyedebbnek ígérkező houset is. A 'Rozmístění Opakováním' (a Google szerint "ismétlődő bevetés, telepítés" (?)) 'A2'-es darabja hihetetlen érzékenységgel roncsolja szét a jéghideg, üveges szintijeit és köröttük kavargó, bugyborékoló egyéb effekteket. Az album alapkoncepciójának része, hogy a technos-houseos, direkt dobokat minél hamarabb dekonstruálja, nehogy véletlenül beleunjon. Megmutatja mi minden rejlik (molekuláris szinten) a négypernégy konformista ütemei között. Emellett, vagy inkább ennek ellenére megtart rengeteg euforikus momentumot (pl. 'B3'). A megszokott szétcincálása közben bizonyos számoknál a semmiből építkezik. A 'B1' kozmikus háttérsugárzására ráhelyez egy lehelletvékony, az üveghez hasonlóan rideg szintit. Megragadja az alapzaj pulzálását, ütemmé alakítgatja, majd vissztérve az eredeti tervhez, apró robbanások segítségével újból szétszedi. A végére hagyott 'B4' vidám oszcillálása pedig a szétszerelésből adódott elemek újszerű összeillesztése. Így pediglen 2017 másik legjobb albuma lesz (micsoda keret!).

     


    Gyöngyök, göröngyök - Az én 2017-em - 25 dal

    Hipster DJ kollektíva Dániából

    A buli királyai - Mac DeMarco Budapesten

    2016: 2. rész - A legjobb dalok, EP-k, miegymás

    Kabaré a minden - Foxygen: Hang

    A teljesség igénye

    A teljesség igénye 2: Tovább a sárga köves úton

     2016   album   lista   off   elektronika   2017   festival   rock   zene   katowice   techno   house   a38   világzene   pop   fesztivál   albumlista   metal   koncert   indie 

    2018. május
    2018. április
    2017. december