• Visegrádi találkozó

    VA03: Diverse Künstler Drei [Farbwechsel]

    Címlapsztorinak a pesti kiadó harmadik és egyben legkirályabb össznépije. Nem tudom, mikor hallottam, hogy ennyi ember egy anyagon, külön-külön ilyen hibátlan legyen. Sőt, az kivált szívderítő, micsoda összehangzat van köztük. Eddig az év egyik legjobb lemeze (a kettőből). Nagyon sok a számomra új & jó arc, az ismerteknél pedig az első hangban, kapásból ott a vízjel. Alpár dél-japán billentyűje, hasonlóan a 2015-ös 'Tropic Daze' kazijához, a szó szoros értelmében üde pontja a válogatásnak. Likvid, eszményi, és talán lengesége miatt pótolhatatlan eleme az összképnek. Kokum a sámáni elhívást ezúttal egy lelasított punk dal formájában hozza (itt egy korábbi munkája a Baba Vanga kiadónál). Imre Kiss kozmikus house zenéje a szokásos recept alapján kellemes menetté szélesül, míg Mike Nylons sötétebb és visszafogottabb minimalizmusa a szűkutcás sétáknak kedvez. Ezt folytatná S Olbricht láncravert technoja, de a két ék közé beüvölt egy 12z savas agymenés (betegségből jut még, lásd: Új Bála, Zaltko Baracskai), viszont a Fischerle-féle lapított, sötét römantika már gond nélkül fűződik tovább. Az ütőkártya azonban egyértelműen J. Mono 'Latt' című száma, ami egy uptempo acid-disco, a legendás Wedding Acid Group módra. A már-már slágeres zötykölődés príma folytatása az éve elején megjelent Zzz anyagnak. Ha valakit meg inkább a sztárok vesznek rá a meghallgatásra, van ezen egy jókora Route 8 is, csak a technoidabb - de hasonlóan finomhangolt Q3A szerepében.

     


     

    Jake Marshall - Fresh Water [Proto Sites]

    A pozsonyi kötődésű Proto Sites szintén jelentős volument képvisel a környékünkön. A már ismerős Imre Kiss vagy S Olbricht producereken kívül a lengyel Lutto Lento vagy a brit Jake Marshall is bedolgozott nekik. Utóbbi bemutatkozó lemezén egy kifejezetten klasszikus hangulatú, többnyire tiszta zajokból álló ambient-összeállítást mutat be. A szintetizált számokban a szirénákra emlékeztető leütések stresszes izgalom helyett viszolygó melankóliába alakulnak át. Behatárolatlan kedvük sokfélesége miatt az egész elég instabilnak tűnik. A 'Grid' vagy a 'Fresh Water' egészen lírába hajló riasztói mellett a 'Jan 1', akár egy impulzus nélküli, reggeli körkép - a maga egyszerűségével megállítja a lemezt. Hagyományos rezonanciát mindössze a 'Thro' és az 'Outro' kap, így a térérzetünk is csak itt szabadul fel a többi leszorított sziréna klausztrofóbiájából. Hideg-meleg keveredésében a 'Like a Mothers Love' a leginkább ingoványos trekk. Hegedűre emlékeztető basszus, élesre csavart EKG és egy süketségéből visszatért telefon egyre kiszámíthatatlanabb összefolyása. Bizonyos tekeintetben a 'Fresh Water' (mármint az egész album) realizmusa eléggé ijesztő. Letisztultságából fakadóan halad neuronról neuronra, miközben az ehhez kívánt fokozatosság helyett vészjelzésekkel szurkálódik.

     


     

    OONDOOD - 00ND00D - QSTNS? [Pointless Geometry / Mik Musik]

    Na, itt jön kérem az orientálódás. A Pointless Geometry (kibontva legyen mondjuk egy varsói avantgarde audio-video kollektíva) legújabb kiadványa egy elemeire bontott, igen expresszív technolemez. OONDOOD szabadelvű, néha már szétesett ('BCYMBALINH0 (Do You?)', 'DROGA DRUG (0VAL?)') négyszernégye a forradalmi hangulattól ('CCCCCCP (A?)') a tudathasadt tripekig ('GERALD(INE) (AT LAST?)') mindenre képes. Nagy hátránya, hogy marha nehéz úgy számokkal szövegkörnyezetben bármilyen állításom alátámasztani, mikor ilyen trash címek vannak. A sztereotíp felhőket eloszlatva, az indusztrialitástól távol áll és a savas közeget is csak érinti. Rengeteg idegbeteg improvizáció, játékkalapácsok dübögte ütősök és néha egészen breakcoreos kitörések. Úgy rémlik, találkozhatunk egy ideig meglepően "normális" habitusú dalokkal, amik persze a legvégére ugyanúgy széthullanak, és a következő szám már a föld közeléből szedi össze őket ('SAD SZIK (!?)' - 'C0RP0RATE IMAGE SEC0ND', aminek amúgy többszöri hallgatásra hagyományos drum & bass hangzása van). Mindenképpen érdemes a lemezzel elszórakozni pár alkalommal, nekem például már másodjára teljesen beépült a komfortzónámba. Megragadnám az alkalmat, hogy ugyanettől a kiadótól ajánljam a WIDT nevű formációt, akik ehhez a VHS-gyönyörhöz írtak egy szétcseszett operát.

     


     

    Střed Světa - Rozmístění Opakováním [Baba Vanga]

    Ha még valaki bírja az agycsavarást, ez a prágai lemez Kassem Mosse zsenialitásával versengve tekeri ki a legkönnyedebbnek ígérkező houset is. A 'Rozmístění Opakováním' (a Google szerint "ismétlődő bevetés, telepítés" (?)) 'A2'-es darabja hihetetlen érzékenységgel roncsolja szét a jéghideg, üveges szintijeit és köröttük kavargó, bugyborékoló egyéb effekteket. Az album alapkoncepciójának része, hogy a technos-houseos, direkt dobokat minél hamarabb dekonstruálja, nehogy véletlenül beleunjon. Megmutatja mi minden rejlik (molekuláris szinten) a négypernégy konformista ütemei között. Emellett, vagy inkább ennek ellenére megtart rengeteg euforikus momentumot (pl. 'B3'). A megszokott szétcincálása közben bizonyos számoknál a semmiből építkezik. A 'B1' kozmikus háttérsugárzására ráhelyez egy lehelletvékony, az üveghez hasonlóan rideg szintit. Megragadja az alapzaj pulzálását, ütemmé alakítgatja, majd vissztérve az eredeti tervhez, apró robbanások segítségével újból szétszedi. A végére hagyott 'B4' vidám oszcillálása pedig a szétszerelésből adódott elemek újszerű összeillesztése. Így pediglen 2017 másik legjobb albuma lesz (micsoda keret!).

     


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    A búcsú rítusa - 2016 eddig

    Atomokra szedve - Swans koncertbeszámoló

    Óvilági rituálék depressziói

    OFF Beszámoló #DAY THREE

    2015 2. rész

    A teljesség igénye

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   katowice   világzene   pop   techno   2017   house   rock   a38   albumlista   metal   koncert   festival   zajkatalóg   indie 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december
    2016. november
    2016. október
    2016. szeptember
    2016. augusztus