• zajkatalóg #9 - Arto Lindsay: Noon Chill (1997)

    (ha valaki esetleg nem lenne tisztában a cikk címével: sok régebbi - főleg 2000 előtti - albumajánlók lesznek itt találhatóak. ez az én katalógusom a kevésbé obskúrus zenékről. sok zaj, kevés unalom, még kevesebb panaszkodás: ez itt a zajkatalóg.)

    Arto Lindsay egy különleges jelenség. jelenléte annál evidensebb, minél kevésbé akarjuk megmagyarázni: elképesztően sok stílusban alkotott: volt itt no wave a hetvenes évek végén, jazzes zajrock, aztán váltás a samba és az elektronikus zene keverékébe és még tiszta experimentál gitármuzsikára is volt ideje. 

    talán szépen lassan kezdem. hetvenes évek vége, a punk nagyjából a csúcson van de amilyen gyorsan jött és tarolt le mindent, ki is fullad a fiatalok körében. (persze ez azért nem egészen igaz, csak a mainstreamben hanyatlik, mint jelenség, ez amúgy stílusfüggetlen jelenség, a rock'n'rollal vagy a tranceszel is ez a helyzet) a tömegek inkább a diszkó felé pillognak, a szegényebb rétegek viszont egyre brutálisabb eszközökhez nyúlnak a lemezeken és a színpadon is, ez lesz majd a hardcore. viszont a new yorki művészréteg inkább egy harmadik utat választ: egymástól elűtő színeket és ízeket kevernek össze-vissza, nem csak a zenében de a képző- és filmművészetben is (pl. Jim Jarmuschék vagy Kim Gordon, akit a téma jobban érdekel nézze meg a Blank City című filmet, csak 80 perc).

    itt játszott Arto egy DNA nevű zenekarban, ahol az elejétől kezdve egy új hangzás megvalósítása volt a cél és a különutasság hangsúlyozása. ez a new yorki szcénára (időtől függetlenül igaz ez, lsd.: Velvet Underground/Robert Mapplethorpe/Nas csakhogy a diverzitást érzékeltessem) kisebb sikereket arattak is, a No New York című válogatást ajánlom kifejezetten.

    ezután jött a Lounge Lizards, ami már legalább egy velős albumot ki tudott magából préselni. ennél már jóval jazzesebb a hangzás, ami később is megmaradt. volt még egy Ambitious Lovers is ami egy kicsit poposabb irányt közelített meg, itt már három albumig is eljutott a dolog.

    és itt jön a személyes kedvencem: a szólómunka. rétegesen felépített, a pophoz hasonuló, inkább csak mögé bújó, sambában áztatott kutyulmány, a szó legjobb értelmében. bármikor elővehető mert úgy folyik le a lemezjátszóról, mint egy ebéd utáni szieszta. a címe valóban az ami: déli pihenő. a vége felé mégis mintha előjönnének a felhők és menni kéne vissza dolgozni. pont ez a kellemes ív és az elektronikával, fúvósokkal és délies dobképletekkel megpihenő élmény az, ami miatt érdemes ebédszünet alatt inkább hallgatni. 

    tanulság: lehet ezt lazábban is.

      


    Gyöngyök, göröngyök - Az én 2017-em - 25 dal

    Atomokra szedve - Swans koncertbeszámoló

    Északi romantika - Jenny Hval: Conceptual Romance

    2015 2. rész

    2016: 2. rész - A legjobb dalok, EP-k, miegymás

    2016: Pszichedélia és jövőpop

    Szilézia, szeretet - OFF 2017 2. nap

     2016   album   lista   off   elektronika   2017   festival   rock   zene   katowice   techno   house   a38   világzene   pop   fesztivál   albumlista   metal   koncert   indie 

    2018. május
    2018. április
    2017. december