• zajkatalóg #9 - Arto Lindsay: Noon Chill (1997)

    (ha valaki esetleg nem lenne tisztában a cikk címével: sok régebbi - főleg 2000 előtti - albumajánlók lesznek itt találhatóak. ez az én katalógusom a kevésbé obskúrus zenékről. sok zaj, kevés unalom, még kevesebb panaszkodás: ez itt a zajkatalóg.)

    Arto Lindsay egy különleges jelenség. jelenléte annál evidensebb, minél kevésbé akarjuk megmagyarázni: elképesztően sok stílusban alkotott: volt itt no wave a hetvenes évek végén, jazzes zajrock, aztán váltás a samba és az elektronikus zene keverékébe és még tiszta experimentál gitármuzsikára is volt ideje. 

    talán szépen lassan kezdem. hetvenes évek vége, a punk nagyjából a csúcson van de amilyen gyorsan jött és tarolt le mindent, ki is fullad a fiatalok körében. (persze ez azért nem egészen igaz, csak a mainstreamben hanyatlik, mint jelenség, ez amúgy stílusfüggetlen jelenség, a rock'n'rollal vagy a tranceszel is ez a helyzet) a tömegek inkább a diszkó felé pillognak, a szegényebb rétegek viszont egyre brutálisabb eszközökhez nyúlnak a lemezeken és a színpadon is, ez lesz majd a hardcore. viszont a new yorki művészréteg inkább egy harmadik utat választ: egymástól elűtő színeket és ízeket kevernek össze-vissza, nem csak a zenében de a képző- és filmművészetben is (pl. Jim Jarmuschék vagy Kim Gordon, akit a téma jobban érdekel nézze meg a Blank City című filmet, csak 80 perc).

    itt játszott Arto egy DNA nevű zenekarban, ahol az elejétől kezdve egy új hangzás megvalósítása volt a cél és a különutasság hangsúlyozása. ez a new yorki szcénára (időtől függetlenül igaz ez, lsd.: Velvet Underground/Robert Mapplethorpe/Nas csakhogy a diverzitást érzékeltessem) kisebb sikereket arattak is, a No New York című válogatást ajánlom kifejezetten.

    ezután jött a Lounge Lizards, ami már legalább egy velős albumot ki tudott magából préselni. ennél már jóval jazzesebb a hangzás, ami később is megmaradt. volt még egy Ambitious Lovers is ami egy kicsit poposabb irányt közelített meg, itt már három albumig is eljutott a dolog.

    és itt jön a személyes kedvencem: a szólómunka. rétegesen felépített, a pophoz hasonuló, inkább csak mögé bújó, sambában áztatott kutyulmány, a szó legjobb értelmében. bármikor elővehető mert úgy folyik le a lemezjátszóról, mint egy ebéd utáni szieszta. a címe valóban az ami: déli pihenő. a vége felé mégis mintha előjönnének a felhők és menni kéne vissza dolgozni. pont ez a kellemes ív és az elektronikával, fúvósokkal és délies dobképletekkel megpihenő élmény az, ami miatt érdemes ebédszünet alatt inkább hallgatni. 

    tanulság: lehet ezt lazábban is.

      


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    Megkésett viharsziget

    Louis Vuitton sporttáska, Range Roverek és szomorúság - Yung Lean: Frost God

    2016: (Afro)futurizmus

    Visegrádi találkozó

    OFF Beszámoló #DAY ONE

    Körötte csend - Jozef Van Wissem koncert

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   techno   2017   house   rock   a38   katowice   világzene   pop   festival   albumlista   metal   koncert   indie   új 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december
    2016. november