• A teljesség igénye 2: Tovább a sárga köves úton

    folytatjuk mire érdemes még várni az idei felhozatalból. nem lesz kevés.

    mindenki bazmeg
    augusztus 4-6
    Katowice, Lengyelország

    nem húznám nagyon a bevezetőt, inkább belekezdek mi az ami magáért beszél ezen a fesztiválon: a line-up folytatódik.

    a The Men eredetileg noise-rock formációként kezdte a működését, olyan lemezekkel, mint az Open Your Heart, gyorsan követőkre talált az indie-közösségben. azóta folyamatosan csitul a történet, konkrétan country-lemezt is kiadtak a fiúk. nem a legvártabb név, de egy korrekt bugizásos dölöngélés kinézhet belőle. meg ezt a softcore rockzenét nehéz igazán elbaszni, főleg, hogy az eddig beígért Carla Bozulich-koncert elmarad egészségügyi problémák miatt. helyette lehet a Swans gitárosát nézni, de én úgy gondolom Michael Girával és a Swans-koncerttel elég sámán-rockot kapunk a hétre.

     

    az Idles idén tűnt fel Brutalism-című lemezükkel, egy post-punk zavargással megtoldva agresszióval apátia és kétségbeesés helyett. kímért angolsággal lehet ordítani a világba, hogy le az összes felesleges társadalmi/nemi/politikai szereppel. erős döngölés, kicsit sem ideges csapkodás. nem tudom, milyenek élőben, én faszkodás-parádét érzek a levegőben.

     

    Michael Giráról nem ejtek túl sok szót, ezt majd a Swansnál megteszem, annyi a lényeg, hogy valószínűleg Angels Of Light és/vagy Swans-dalokat fogunk hallani tőle, lehet a zenekarral esetleg nélküle, mindkettő ígéretesnek tűnik. viszont lesz a zaj-rock nagypapájának bandája, azaz Steve Albini Shellacja. a csávó elég sokat tett le az asztalra csak, hogy párat említsek ő volt a Big Black vezetője, amivel több kiváló zajzenét pöfögtek a nyolcvanas években (ajánlanám a 91-es Songs About Fucking című opuszt), ő keverte a Nirvana utolsó lemezét és még pár klasszikust. a fickó megszállott és egy igazi kőbunkó, ehhez fogható zenét is csinál. a Shellac a kilencvenes-évektől a fő projektje, 3-4 évente jelentkeznek 40 percnyi matekkal. szeretném összeadni a My Black Ass-t végre élőben is.

     

    Leslie Feist a Broken Social Scene indie-vurstli-zenekar tagjaként vált ismertté és emellett kezdett bele a folkot és chamber popot keverő egészen egyedi dallam és hangzásvilágú szólókarrierjébe. míg a zenekarát igazán sosem szerettem, a saját dalaiban elképesztő erejű és mennyiségű érzelmeket fedeztem fel és ez az idén megjelent új lemezében is benne rejtezik. igazából Feist pont az az ember aki nem rejti el ezeket: szépen lassan építi fel a dalait, megadva a tetőpontnak az igazi élét. az idei lemeze, a Pleasure az év egyik legjobbja, nagyszerű keveréssel és dalszerkesztéssel teszi nekünk elérhetővé a személyesség vonalait. egészen olyan mintha ott ülnénk. most ott is fogunk lehetőleg minél előbb. nem túl fent nem túl lent.

     

    a második nap is tartogat pár rock-orientáltabb nézőnek látványosságot: ilyen lesz a Sheer Mag, szintén nemrég megjelent albummal turnéznak, ráadásul debütlemez. ha hihetünk a felvételeknek elsöprő erejű a frontember, ez a nyers hangján és megjelenésén is érződik. ez a zene is amolyan softcore rockzene kissé funkysabb, pattogósabb ütemekre, mintha a T.Rex találkozna a brekedt Cyndi Lauperrel. dölöngélni fenséges mondá az Úr és lészen sör meg táncoló lányok.

     

    az elektronikus zenéből (de főleg a house-ból) sokszor hiányolom az életet. bár mondhatjuk, hogy az élet monoton és hűvös de nekem kellenek az érzelmek és főleg azt szeretem ha sok van belőlük, ha többdimenziós a zene amit hallgatok, ha kibonthatok belőle egy kedvhatározót, színekkel és szagokkal. Anna Meredith zenéje pont ilyen, sokszor poliritmikus avagy ritmusváltó, bőségesen hangszerelt dalai iszonyatosan izgalmasak lesznek élőben. a hölgy nem is egyedül fog érkezni, zenekara is jön vele. elektropocirkuszt a népnek na meg kenyeret.

     

    PJ Harvey-t talán nem kell senkinek sem bemutatni, azért megteszem, hátha. a kilencvenes évek elején bukkant fel a nagy indie-fellángolás fősodrában és azóta is annak a szerves része. hideg érzelmekről, csalódásokról, szívfájdalomról, gyermekbetegségekről és gyilkosságokról, sőt újabban a nagypolitika világáról szóló dalai hátborzongató külföldi szóval chilling érzést váltanak ki az emberből. az angol időjárás ilyesmiket vált ki nőből-asszonyból-férfiúból. hat éve a Let England Shake minden elképzelhető díjat megnyert a tavalyi albuma, a The Hope Six Demolition Project ennek a hangzásnak az örököse lett: szaxofon, marimba, egyszerű refrének súlyos üzenetekkel, nyers hangzással előadva. Amerika-Európa tengelyén sorsok, hatalmi harcok egy kis poézissal megszórva.

     

    a metál idén sem maradhat ki a programból, a hozzánk is elérkező atmoszférikus black metal szörnyeteggel a Wolves in the Throne Roommal. ők a dallamosabb részről érkeznek, új lemezeik például ambient-lemezek konkrétan. a misztikus vonal jelentősebb, fákból kibujó szörnyetegek, csúszómászók, feket mágusok rigmusa ez. az alábbi dalban minden megtalálható ami ezt jellemzi. középkori kezdés, modern recsegés, lo-fi, kórus-közjáték. epikus lesz.

     

    harmadik nap számomra a tavalyi év legjobb koncertjét adó Frankie Cosmosszal kezdődik. üdeség, hihetelen popzenei érzék, rövid dalokba sűrítve. motyogás, tinédzser-ácsingózás, nehéz mozdulatok, könnyű érzések. varázslatos. ha valakit érdekel, olvassa el a tavalyi lemez- és koncertajánlómat. kötelező.

     

    Conor Oberstről sem beszélnék túl sokat, valószínűleg a Preoccupationsön leszünk, de érdemes megemlíteni, hogy a Bright Eyes frontembre megturnéztatja a tavalyi lemezét, a Ruminationst.zongorás-gitáros balladákra felfeszített sztorik, ahogy az úr hangjáról hallom, nehéz témákról, Dylanes elbeszélésekben.

     

    a Thee Oh Sees (most már csak simán Oh Sees) kalifornia garázsszcénájának Ty Segallhoz hasonlóan termékeny együttese, minden évben jön valami. tavaly kettő pottyant ki a szákból, ez a két halacska lesz pörgetve a feje tetején, nameg az idei termés eddigi felhozatala. kiabálásokkal tarkított, fejhangos, a hatvanas évek legjobb psychnyúlásain érlelt nyáladzó buborék. azt hiszem elég lesz ezekből a szóképekből, már nekem is megfekszi a gyomromat. az a lényeg, hogy pörgős leszu az tuti, bulis lesz az tuti, talán még vicces is. zene mindenkinek.

     

    lassa a fesztivál végéhez közeledve Japán szenzáció érkezik, kicsit sajnálom is hogy nem ők lesznek a záróaktus: a Boris. klasszikus albumot játszanak, rózsaszín címmel, stoner rock garázsba és pszichedéliába oltva. a lemez csúcspontja az utolsó 3 dal, kétszer 10 és egyszer húsz perc zajongás, melankolikusan, szépségesen. éteri élményt hozhatnak magukkal a főszínpadra, a nagy réten, ahol mindig a legjobban érzi magát az ember a szabad ég alatt. maga a totális szabadság.

     

    experimentális progresszív post-punk. három túlaggatott jelző, amikből már mindenkinek elege van. mégsem lehet ezt máshogyan leírni, annyi vizen és földrészen mozog és tapos keresztül. tape loopokban, indusztriális zajokban és kántálásban érik össze az a különös egyveleg ami őket jellemzi. nehezen megfogható szellemzene, nincs neki teste ami összefogná, valahogy mégis működik. a fesztivál talán legkevésbé befogadható egy órája. mégis adjuk meg neki a lehetőséget. pedig még csak nem is a This Heat.

     

    záróaktnak pedig jön a Swans. az  Swans, akiket előző fellépésen a fesztiválon alig lehetett leverekedni a színpadról, annyira élvezték a hely spiritualitását. sámánisztikus poszt-rock, három órán keresztül, ha akkor abbahagyják egyáltalán. valami egészen ősit fogott meg itt Michael Gira és csapata, akik a hivatalos kommunikáció szerint ebben a formában most lépnek színpadra utoljára. utolsó 3 lemezük trilógiaként is értelmezhető, hasonló hangzásvilággal, hosszan és széles spektrumon kibontott dalvezetéssel. meditatív állapotok elérésére kifejezetten alkalmas. én magam már kétszer voltam rajtuk (na csak képletesen), mindkétszer elsöpörtek a föld színéről. ugyan a harmadik lemez a fent említettek közül kicsit visszavett a brutalitásból és megnyugvó állapotba kapcsolt, ennek ellenére egy eksztatikus 3 órát várok a férfiaktól.

    és az egész Offtól. pörköljenek le, forrázzanak, legyek szomorú, legyek vidám, érezzek egyszerre mindet és mindenkit. ahogy az eddigi összes évben így voit. a legjobb feltöltődés ez a hely. gyertek.

     

     

     


    Gyöngyök, göröngyök - Az én 2017-em - 25 dal

    Ázsia lüktetése

    Kabaré a minden - Foxygen: Hang

    Egyenesen Durban-ből (a sötétben, szörf helyett)

    A teljesség igénye

    Körötte csend - Jozef Van Wissem koncert

    Vámpírnők és kapitalizmus - Jenny Hval: Blood Bitch

     2016   album   lista   off   elektronika   2017   festival   rock   zene   katowice   techno   house   a38   világzene   pop   fesztivál   albumlista   metal   koncert   indie 

    2018. május
    2018. április
    2017. december
    2017. augusztus