• A teljesség igénye 2: Tovább a sárga köves úton

    folytatjuk mire érdemes még várni az idei felhozatalból. nem lesz kevés.

    mindenki bazmeg
    augusztus 4-6
    Katowice, Lengyelország

    nem húznám nagyon a bevezetőt, inkább belekezdek mi az ami magáért beszél ezen a fesztiválon: a line-up folytatódik.

    a The Men eredetileg noise-rock formációként kezdte a működését, olyan lemezekkel, mint az Open Your Heart, gyorsan követőkre talált az indie-közösségben. azóta folyamatosan csitul a történet, konkrétan country-lemezt is kiadtak a fiúk. nem a legvártabb név, de egy korrekt bugizásos dölöngélés kinézhet belőle. meg ezt a softcore rockzenét nehéz igazán elbaszni, főleg, hogy az eddig beígért Carla Bozulich-koncert elmarad egészségügyi problémák miatt. helyette lehet a Swans gitárosát nézni, de én úgy gondolom Michael Girával és a Swans-koncerttel elég sámán-rockot kapunk a hétre.

     

    az Idles idén tűnt fel Brutalism-című lemezükkel, egy post-punk zavargással megtoldva agresszióval apátia és kétségbeesés helyett. kímért angolsággal lehet ordítani a világba, hogy le az összes felesleges társadalmi/nemi/politikai szereppel. erős döngölés, kicsit sem ideges csapkodás. nem tudom, milyenek élőben, én faszkodás-parádét érzek a levegőben.

     

    Michael Giráról nem ejtek túl sok szót, ezt majd a Swansnál megteszem, annyi a lényeg, hogy valószínűleg Angels Of Light és/vagy Swans-dalokat fogunk hallani tőle, lehet a zenekarral esetleg nélküle, mindkettő ígéretesnek tűnik. viszont lesz a zaj-rock nagypapájának bandája, azaz Steve Albini Shellacja. a csávó elég sokat tett le az asztalra csak, hogy párat említsek ő volt a Big Black vezetője, amivel több kiváló zajzenét pöfögtek a nyolcvanas években (ajánlanám a 91-es Songs About Fucking című opuszt), ő keverte a Nirvana utolsó lemezét és még pár klasszikust. a fickó megszállott és egy igazi kőbunkó, ehhez fogható zenét is csinál. a Shellac a kilencvenes-évektől a fő projektje, 3-4 évente jelentkeznek 40 percnyi matekkal. szeretném összeadni a My Black Ass-t végre élőben is.

     

    Leslie Feist a Broken Social Scene indie-vurstli-zenekar tagjaként vált ismertté és emellett kezdett bele a folkot és chamber popot keverő egészen egyedi dallam és hangzásvilágú szólókarrierjébe. míg a zenekarát igazán sosem szerettem, a saját dalaiban elképesztő erejű és mennyiségű érzelmeket fedeztem fel és ez az idén megjelent új lemezében is benne rejtezik. igazából Feist pont az az ember aki nem rejti el ezeket: szépen lassan építi fel a dalait, megadva a tetőpontnak az igazi élét. az idei lemeze, a Pleasure az év egyik legjobbja, nagyszerű keveréssel és dalszerkesztéssel teszi nekünk elérhetővé a személyesség vonalait. egészen olyan mintha ott ülnénk. most ott is fogunk lehetőleg minél előbb. nem túl fent nem túl lent.

     

    a második nap is tartogat pár rock-orientáltabb nézőnek látványosságot: ilyen lesz a Sheer Mag, szintén nemrég megjelent albummal turnéznak, ráadásul debütlemez. ha hihetünk a felvételeknek elsöprő erejű a frontember, ez a nyers hangján és megjelenésén is érződik. ez a zene is amolyan softcore rockzene kissé funkysabb, pattogósabb ütemekre, mintha a T.Rex találkozna a brekedt Cyndi Lauperrel. dölöngélni fenséges mondá az Úr és lészen sör meg táncoló lányok.

     

    az elektronikus zenéből (de főleg a house-ból) sokszor hiányolom az életet. bár mondhatjuk, hogy az élet monoton és hűvös de nekem kellenek az érzelmek és főleg azt szeretem ha sok van belőlük, ha többdimenziós a zene amit hallgatok, ha kibonthatok belőle egy kedvhatározót, színekkel és szagokkal. Anna Meredith zenéje pont ilyen, sokszor poliritmikus avagy ritmusváltó, bőségesen hangszerelt dalai iszonyatosan izgalmasak lesznek élőben. a hölgy nem is egyedül fog érkezni, zenekara is jön vele. elektropocirkuszt a népnek na meg kenyeret.

     

    PJ Harvey-t talán nem kell senkinek sem bemutatni, azért megteszem, hátha. a kilencvenes évek elején bukkant fel a nagy indie-fellángolás fősodrában és azóta is annak a szerves része. hideg érzelmekről, csalódásokról, szívfájdalomról, gyermekbetegségekről és gyilkosságokról, sőt újabban a nagypolitika világáról szóló dalai hátborzongató külföldi szóval chilling érzést váltanak ki az emberből. az angol időjárás ilyesmiket vált ki nőből-asszonyból-férfiúból. hat éve a Let England Shake minden elképzelhető díjat megnyert a tavalyi albuma, a The Hope Six Demolition Project ennek a hangzásnak az örököse lett: szaxofon, marimba, egyszerű refrének súlyos üzenetekkel, nyers hangzással előadva. Amerika-Európa tengelyén sorsok, hatalmi harcok egy kis poézissal megszórva.

     

    a metál idén sem maradhat ki a programból, a hozzánk is elérkező atmoszférikus black metal szörnyeteggel a Wolves in the Throne Roommal. ők a dallamosabb részről érkeznek, új lemezeik például ambient-lemezek konkrétan. a misztikus vonal jelentősebb, fákból kibujó szörnyetegek, csúszómászók, feket mágusok rigmusa ez. az alábbi dalban minden megtalálható ami ezt jellemzi. középkori kezdés, modern recsegés, lo-fi, kórus-közjáték. epikus lesz.

     

    harmadik nap számomra a tavalyi év legjobb koncertjét adó Frankie Cosmosszal kezdődik. üdeség, hihetelen popzenei érzék, rövid dalokba sűrítve. motyogás, tinédzser-ácsingózás, nehéz mozdulatok, könnyű érzések. varázslatos. ha valakit érdekel, olvassa el a tavalyi lemez- és koncertajánlómat. kötelező.

     

    Conor Oberstről sem beszélnék túl sokat, valószínűleg a Preoccupationsön leszünk, de érdemes megemlíteni, hogy a Bright Eyes frontembre megturnéztatja a tavalyi lemezét, a Ruminationst.zongorás-gitáros balladákra felfeszített sztorik, ahogy az úr hangjáról hallom, nehéz témákról, Dylanes elbeszélésekben.

     

    a Thee Oh Sees (most már csak simán Oh Sees) kalifornia garázsszcénájának Ty Segallhoz hasonlóan termékeny együttese, minden évben jön valami. tavaly kettő pottyant ki a szákból, ez a két halacska lesz pörgetve a feje tetején, nameg az idei termés eddigi felhozatala. kiabálásokkal tarkított, fejhangos, a hatvanas évek legjobb psychnyúlásain érlelt nyáladzó buborék. azt hiszem elég lesz ezekből a szóképekből, már nekem is megfekszi a gyomromat. az a lényeg, hogy pörgős leszu az tuti, bulis lesz az tuti, talán még vicces is. zene mindenkinek.

     

    lassa a fesztivál végéhez közeledve Japán szenzáció érkezik, kicsit sajnálom is hogy nem ők lesznek a záróaktus: a Boris. klasszikus albumot játszanak, rózsaszín címmel, stoner rock garázsba és pszichedéliába oltva. a lemez csúcspontja az utolsó 3 dal, kétszer 10 és egyszer húsz perc zajongás, melankolikusan, szépségesen. éteri élményt hozhatnak magukkal a főszínpadra, a nagy réten, ahol mindig a legjobban érzi magát az ember a szabad ég alatt. maga a totális szabadság.

     

    experimentális progresszív post-punk. három túlaggatott jelző, amikből már mindenkinek elege van. mégsem lehet ezt máshogyan leírni, annyi vizen és földrészen mozog és tapos keresztül. tape loopokban, indusztriális zajokban és kántálásban érik össze az a különös egyveleg ami őket jellemzi. nehezen megfogható szellemzene, nincs neki teste ami összefogná, valahogy mégis működik. a fesztivál talán legkevésbé befogadható egy órája. mégis adjuk meg neki a lehetőséget. pedig még csak nem is a This Heat.

     

    záróaktnak pedig jön a Swans. az  Swans, akiket előző fellépésen a fesztiválon alig lehetett leverekedni a színpadról, annyira élvezték a hely spiritualitását. sámánisztikus poszt-rock, három órán keresztül, ha akkor abbahagyják egyáltalán. valami egészen ősit fogott meg itt Michael Gira és csapata, akik a hivatalos kommunikáció szerint ebben a formában most lépnek színpadra utoljára. utolsó 3 lemezük trilógiaként is értelmezhető, hasonló hangzásvilággal, hosszan és széles spektrumon kibontott dalvezetéssel. meditatív állapotok elérésére kifejezetten alkalmas. én magam már kétszer voltam rajtuk (na csak képletesen), mindkétszer elsöpörtek a föld színéről. ugyan a harmadik lemez a fent említettek közül kicsit visszavett a brutalitásból és megnyugvó állapotba kapcsolt, ennek ellenére egy eksztatikus 3 órát várok a férfiaktól.

    és az egész Offtól. pörköljenek le, forrázzanak, legyek szomorú, legyek vidám, érezzek egyszerre mindet és mindenkit. ahogy az eddigi összes évben így voit. a legjobb feltöltődés ez a hely. gyertek.

     

     

     


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    Kabaré a minden - Foxygen: Hang

    Visegrádi találkozó

    Piaczene - poszt-kolónia és szintézis

    2016: Szelektív emlékezet, személyre szabva

    2015 1. rész

    Hipster DJ kollektíva Dániából

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   techno   2017   house   a38   rock   katowice   világzene   pop   festival   albumlista   metal   koncert   indie   új 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december
    2016. november
    2016. október