• Kabaré a minden - Foxygen: Hang

    a Foxygen új lemeze a mát meséli el becsomagolva egy letűnt korszak zenei körítésével. izgalmas elmozdulások, giccs és parádé fél órában.

    Foxygen
    Hang
    Jagjaguwar
    2017

    a Foxygen háza táján éppen kezdett összeomlani az élet. az előző lemez (...And Star Power) egy hatalmas bukott koncepció lett, a maga másfél órás, kimerítő hosszával és a sehova nem tartó, ötletszerűen kidolgozott és abban a stádiumban félbehagyott dalokkal. a zenekaron belül nagy feszkó, szólólemezek és drogproblémákkal tarkítva telt el az elmúlt két év. pedig 2013-ban még nekik álltak a csillagok: éppen megjelent a We Are the 21st Century Ambassadors of Peace & Magic, egy kiváló dalokat szerző pszichedelikus-pop album, bárki számára élvezhető szerény meglátásom szerint. a harmadik albumnak is megvannak a maga pillanatai de egybevéve egy fárasztó hang-ömlengés, nehéz az embernek magába dolgoznia. vagyis pont ez az, hogy egy ilyen zenekarnál nem kéne dolgoznom, mint befogadó, az élménynek evidensnek kellene hatnia.

    amikor kijött az első jel, hogy új zenéket írnak, egyszerűen nem érdekelt. az előző után képes lettem volna elengedni Sam France-ék kezét, vagy legalábbis kevés valódi reménnyel későbbre halasztani a meghallgatást. kibaszott nagy hiba volt. a lemez első single-je, az America maga a csoda. egy öt perces dalba a srácok annyi ötletet és energiát pakoltak, hogy alig fér bele. mégis egyenletesen van benne elegyengetve az energia. és ez az energia a legérdekesebb: nem átütő, elsőhallásra érezhető, inkább egyfajta soft-power. látszik, hogy aki hangszerelte a dalt és az albumot, sokáig érlelte magában, hogy mit és hova kell raknia. és ez a már-már túlhangszerelés agyja meg ennek a félórának a kulcsát. Sam zavart és ideges éneke meg olyan hangot üt meg, amit nehéz felejteni.

    végig olyan, mintha egy musical és egy kabaré között ingadozna a hangulat. hatalmas, elnagyolt gesztusok zenében és szövegben egyaránt, a lelki szememim előtt látom, ahogyan életre kel az előadás amit mögé gondoltak. és ez mind könnyedséggel, viháncsággal, életteli fordulatokkal. az Americá-t is ezért hozom fel, van benne a fúvós-szekciótól kalimbán át vonósokig és orgonáig. belecsomagolva vagy 3 dal. és ha ezt a fantasztikus dalszerzést a többi dalnál hasonlóképpen nem is lehet elmondani, a hangszerelés mindenhol a helyén van. az On Lankershim lemondó hangulata is inkább inspiráló, mint depressziós. pedig néha-néha bekúszik egy apró de szignifikáns sötét-tónus a dalokba és pont ettől lesz érdekes vagy rizikós. giccsbe éppen nem fordul át és ezt a tömörségének is köszönheti. ha van két dolog ami kevésbé tetszik, akkor az a szövegek összevisszasága: nehéz kibogozni, hogy mit is akar a költő. a másik pedig pont az ellentéte annak amiről eddig ömlengtem: a dalok körítése egyszerűen kiváló, viszont az alapja néhol elfárad: a második/harmadik dalokat is főleg a hangzás menti meg. és rengetegszer jutott eszembe Todd Rundgren neve. túl sokszor.

    összességében mindenképpen ajánlanám hallgatásra. ez a szemtelen előadás a Foxygentől pont annyi időre ad gondolkodnivalót, míg az ember elér a-ból b-be. és az hogy az album az USA beiktatási napján jelent meg, megfűszerezi egy kicsit a végső jelentést. lehet rajta gondolkodni de leginkább leülni elé és elfogadni, hogy mindez csak egy kibaszott kabaré.


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    Vámpírnők és kapitalizmus - Jenny Hval: Blood Bitch

    Északi romantika - Jenny Hval: Conceptual Romance

    Istent találni

    OFF Beszámoló #DAY THREE

    A nő az Isten

    Ázsia lüktetése

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   világzene   pop   techno   2017   house   rock   a38   katowice   koncert   festival   albumlista   metal   indie   új 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december
    2016. november
    2016. október
    2016. szeptember