• Louis Vuitton sporttáska, Range Roverek és szomorúság - Yung Lean: Frost God

    2016. végén, a 20 éves svéd rapper, Yung Lean megjelentette 8 dalos mixtape-jét, mely a Warlord album februári megjelenése óta az első zenei projektje …és egy kicsit jó lett.

    Yung Lean
    Frost God
    YEAR0001
    2016

    Yung Lean csapatával, a Sad Boys-zal április 30-án adott teltházas koncertet Budapesten, az A38-on. Vicces, mert a koncert napja utáni napon ismertem meg a zenéjét (mint már több alkalommal megtörtént velem más előadók relációjában). Elsőre nagyon furcsának és bizarrnak hatott a sokszor disszonáns hangzás, a szövegek, illetve az egész atmoszféra, ami a zenéjét jellemzi. Éreztem azonban, hogy a nem túl kellemes felszínnél többet is tartogat ez a zene, ezért az elkövetkezendő pár hétben meghallgattam szinte minden eddig megjelent munkáját, azzal a céllal, hogy megszeressem, vagy legalábbis megtaláljam benne azt, amiért mások (meglepően sokan) szeretik, sőt… imádják.

    Mit hallgass tőle?     
    Kyoto, Afghanistan, Hurt, Emails, Hoover, Miami Ultras, Kirby, Crystal City, Head 2 Toe, Ginseng Strip 2002, Highway Patrol, Diamonds, Volt

    Igen, tudom, hogy elsőre, a felszínen nem igazán szerethető. Általánosságban véve úgy tűnhet, hogy az egész nem szól semmiről, Lean csak a már megszokott rapp/hip-hop sémákat hozza egy kicsit más köntösbe bújtatva, de nála tényleg érdemes kicsit mélyebbre merülni. Ha az ember rá tud hangolódni a dallamvilágra és a szövegekre, teljesen más perspektívából fogja szemlélni és hallani ezt az egész zenei jelenséget. Valakinek gyorsabban, valakinek lassabban megy (nekem kellett egy-két hét hozzá), de mindenesetre megéri adni neki egy esélyt.

    A Sad Boys és Yung Lean által megteremtett stílusirányzatra ők "emotional rap"-ként hivatkoznak. Ez alapvetően lassú cloud rap/-trap beateken, alapokon nyugvó, sokszor disszonáns, letargikus dallamokat jelent, melyek kiegészülve Lean furcsa svéd akcentusával, hangjával és többnyire saját élményein alapuló szövegeivel egy egészen bizarr zenei környezetet eredményez. Különleges, sokszor álomszerű atmoszférát hoznak létre és a hallgatók a hangzást gyakran asszociálják a jéggel, hideggel, faggyal (ezeket már több embertől is hallottam).     

    Alábbiakban ejtek pár szót a Warlord-ról, mert kontextusában jobban értelmezhető az új album.

    Yung Lean a Warlord készítésének időszakában és kiadása körül eddigi élete mélypontját élte meg; rettenetesen ráfüggött a xanaxra és a „lean”-re (kodein szirup) ezek mellett pedig napi szinten használt marihuánát, kokaint és alkoholt, ami végül odáig vezetett, hogy egy miami elmegyógyintézetbe került. Nem sokkal ezután amerikai promotere és jóbarátja, Barron Machat a kórházba menet bexanaxozva autóbalesetet szenvedett és meghalt (bővebben ITT). Miután kiengedték Lean-t a kórházból, édesapjával visszarepült Svédországba és hónapokig lábadozott. A tragikus esemény még jobban megnehezítette Lean felépülését az album befejezését, amit Gud és Sherman nagy nehezen összekapart végül, és megjelentették Februárban, később pedig egy Deluxe kiadással is bővítették. Ezzel az anyaggal véleményem szerint eddigi művészetének csúcspontját érte el. Már nem az a kis 16 éves random rappelő srác, aki a Tumblr-ön futó vaporwave/aesthetic hype-ot meglovagolva relatíve gyors hírnévre tett szert. A Warlord egy sokkal érettebb, komolyabb hangvételű és őszintébb alkotás, mint eddigi munkái. Egy erőteljes és sokrétű mű.

    Na de most beszéljünk a Frost God-ról egy kicsit. A decemberben megjelent nem túl hosszú (összesen 8 dalos) mixtape kiadását semminemű marketing tevékenység, promóció nem előzte meg, így gyakorlatilag egy meglepetés album volt a rajongóknak (én is tök véletlenül vettem észre Spotify-on). Természetesen addigra már jól ismertem Lean munkásságát, azonnal meg is hallgattam.

    Nyilvánvalóan számos szempont és koncepció szerint lehet megítélni, értékelni egy albumot. Én úgy hallgattam a dalokat, hogy a fő szempontom az volt, hogy mennyire hozzák az eddig megszokott minőséget, mennyire adják vissza az igazi Yung Lean érzést, atmoszférát és vannak-e annyira erőteljesek, mint a Warlord-on lévők. Az albumon amúgy rövidsége ellenére számos közreműködő producer és előadó dolgozott, köztük A$AP Ferg is.

    Formára abszolút hozza az eddig megszokottat; rövid dalok, izgalmas címek, király albumborító. Az albumon egyébként az előadó maga látható, az általa élőben gyakran használt Jason maszkos figuraként (érdekesség, hogy ezt a maszkot élőben néha Ferg is viseli). A szövegekben is hozza az elvárt szintet, a rap/hip hop archetipikus témái mellett (pénz, nők, drogok, stb.) persze nem maradhatnak el a Range Roverek, designer ruhák és a Miamiban történtekre való utalások, valamint természetesen a popkultúra egyes elemeire való metaforikus hivatkozások sem (Kirby).  

    Nos, a tartalom tekintetében igazából jóindulattal is csak egy közepes anyagról beszélhetünk. A 8 dalból összesen 3 (maximum 4) értékelhető, a többit még meghallgatásra sem ajánlom. A kissé erőtlen Back at it szövege tekintetében ideális nyitó track lenne (ha nem lenne ennyire erőtlen a flow) és jó keretet alkot a záró dallal, a Get it back-kel (ami viszont sajnos egy kifejezetten rossz dal). A Lean életérzést és atmoszférát 3 dal hozza egyértelműen; a Kirby, a Crystal City és a Head 2 Toe ilyen sorrendben. Ez a 3 dal tökéletesen beleillik a Yung Lean életműbe és akár a Warlord-on is lehetnének. Eredetiség, erő és szomorú melódiák, melyekre tökéletesen illeszkednek a szövegek. A$AP Ferg a Crystal City-ben nem nyom különösen nagyot, de a tőle elvárt szintet teljesíti, és eléggé jó löketet ad az amúgy is dinamikus dalnak. A Head 2 Toe az egész albumon a legenergikusabb track, lüktetésében és gyorsaságában némileg kilóg a többi közül, de ez mind csak az album javára válik. A Kirby a személyes kedvencem a mixtape-ről, hiszen számomra ez adja vissza a legjobban a Yung Lean érzést, mind szövegében, mind melódiáiban. Ami nekem kifejezetten tetszik, hogy Lean gyakran hivatkozik különböző fiktív rajzfilmekben, játékokban megjelenő helyszínekre, figurákra és előszeretettel használja metaforikusan őket (pl. Yoshi City, pokémonok, Kirby, stb.). Itt Kirby-t azonosítja a kodein szirup rózsaszínes színével.

    Az általam említett 3 dal annyira jó, hogy ha valaki szereti ezt a zenét, akár egész nap pörgetheti őket. Ami még valamelyest közelít ehhez a feelinghez, de mégsem éri el azt, az a Back at It és talán a Hop Out, bár egyikben sincs meg az ehhez szükséges eredetiség a szövegben és a zenei alapok sem elég erősek vagy különlegesek. Adamn Killa-val közös Cashin hallgatható, de semmi érdekeset nem találok benne, a Get it Back pedig egy olyan dal, mely külön nem érdemel szót.

    Az album mélypontja azonban egyértelműen a (számomra totálisan érthetetlenül) globálisan legnépszerűbb dal az említettek közül. Ez pedig a Henessy & Sailor Moon, aminek szintén izgalmas a címe, hiszen egy Magyarországra is eljutott anime sorozatra utal. A fantáziadús címmel ellentétben tartalmilag egyértelműen ez a leggázabb dal, talán az egész Yung Lean életműben. Tulajdonképpen egy végletekig leegyszerűsített, megbotránkoztatóan buta és arcpirítóan profán szerelmi vallomás. A meghallgatását nem igazán ajánlom, azonban ez az egyetlen dal, amihez az albumról (eddig) klipet készítettek (ráadásul kifejezetten jót), gondolom az alkotóknak nagyon sokat jelent. A klipet meg lehet nézni, talán egyszer érdemes azt is konstatálni, hogy rossz dal és utána tovább lépni, és azt a hármat hallgatni, amikről azt írtam, hogy nagyon jók. 

    Összességében azt mondanám, hogy érdemes meghallgatni a mixtape-et (de az általam kiemelt néhány dalt mindenképpen). Azért remélem, hogy Lean következő zenei projektje erősebb és mélyebb lesz, amiben a hozzám hasonló fanok még több érdekességet tudnak majd fellelni.  


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    Körötte csend - Jozef Van Wissem koncert

    Ideálisan fekete

    Kabaré a minden - Foxygen: Hang

    Viszonylag lassú lángon

    2016: (Afro)futurizmus

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   techno   2017   house   rock   a38   katowice   világzene   pop   festival   albumlista   metal   koncert   indie   új 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december
    2016. november