• Persona és Árnyék, kéz a kézben

    A sokak szemében visszatérő Actress lemez kapcsolata a valósággal.

    Actress
    AZD
    Ninja Tune
    2017

    Darren J. Cunningham a mára régóta bevett, tánctéről elforduló elektronika meghatározó alakja. Actress név alatt kiadott korábbi négy albuma hol egységes, hol izolált rendszereket épített a groove-os housetól a misztikus dubon át az űrkorszaki ambientig, központi elemként kezelve a Detroit-i technot. Egyszerűen elgondolt szintetizátor tanulmányai ('Untitled') a mániákus tudatosságban válnak időből, térből kiemelt kozmológiává. A részletekért való fanatizmus és a precizitás mellett helytülő dinamikája miatt az egyik leginkább összehasonlíthatatlan producer. Az afrofuturista jegyek újraértelmezésében is teljesen sajátos ideát követ. A rap-house-techno triádja fontos, de nyomokban felbukkanó hatásai igazán személyes kapcsolatként működnek és egészen a gyökerekből fakadnak. Majd' összes zenéjének többletolvasatot ad. Pszichológiai, képzőművészeti, kultúrtörténeti tényezőkkel ruházza fel őket, miközben szorongó belső tereit rejti el bennük. 

    Az 'AZD' újabb világa DAZ beceneve leképeződéseként jött létre. Így a 2017-re amúgy is több részre szakadt elme (GNESIS, THAT KNIGHTSBRIDGE OG, DIAL 666 8100, Bank of England) már felfedett Levantis alternatívája helyett nem választódik le fő személyiségről. Külön entitás, DAZ többszörösen tükrözött verziója, ugyanakkor közvetve vagy a mindenség eredőjénél mégis csak összefonódó. Nem biztos, hogy hiteles adalék, de online fordítás alapján az 'azid'-nak ejtendő albumcím arabul kart jelent. A borítókép kapcsán releváns ötletet tovább is lehet gondolni. Az előző munkák illusztrációi minimalizált, geometrikus formák adta mitikus szimbólumok. Még a posztapokaliptikus 'Ghettoville' is egy kubista skicc alatt rejtőzik. Az 'AZD' fedele azonban másképp osztódik fel. Az technológia és az ember dichotómiája, egy hiperrealista mozgókép megfagyott pillanata (akár az epikus isteni szikra). A részleteiben kidolgozott kezek, mint a szellem meghosszabbításai vagy az egész anyag képviselői, Escher-i mintára teremtik saját valójukat. A végtelen megmunkálássá épített számok egy hangrendszert vagy hangépítményt alkotnak. Viszont az alapanyagot és -nemanyagot bele kellett illeszteni. Az isteni gépezet finommechanizmusán túl, ez volt Actress véresen komoly feladata - amit szokásos alaposságával abszolvált is.

    via NME

    De nézzük mi változott. A 2008-as 'Hazyville' egy avant-klub ötletbörze; persze sajátságos megoldásokkal, de a UK-bass első hullámát szem előtt tartva. Két évre rá a 'Splazsh' már távolodik. A felhasznált műfajokat a dub behatárolhatatlan, de a UK-bass-szel szemben örökérvényű hangzásában oldja fel, cserébe minden egyes szám külön-külön kihátrál a textúrából. 2012-ben pedig megjelenik a 'R.I.P', ami lehet, hogy nekem évek múltán is korszakalkotónak tűnik, de Cunningham munkásságában is mindenképpen az. A hangmintákat és a stílusok interpretációit már csak alakalomszerűen használja fel. Itt mutatkozik meg igazán a részletekben való totális elmélyülés, a "kevesebb mindig több" vonalvezetésén. Kórosan komoly és befelé forduló lemez, viszont reagál minden körülményre. A 2014-es 'Ghettoville' sokak szerint már a záróakkord. Actress leginkább félrevezető és félre is értett albuma egy enervált, sokszor antiszociális kompozíció. A daloknak titulált egységek többnyire teljesen lényegtelen felosztást adnak. Ebben a disztopikus világban felfedezhetetlenül kezdődnek és végződnek zavaros gondolatok, ellendimenziót adva első lemezének. Az 'AZD' parallel világa viszont simára csiszolt. Analizálható, de leheletvékony gorillaüveg védi. A 'Ghettoville'-hez képest valóban prototípusba kezd bele. A 2012 óta jellemző kézjegyek és hangok sorát ismerhetjük meg újra, miközben egy sokkal kiegyensúlyozottabb kapcsolatot létesít az urbánus Londonnal, keleti és nyugati filozófiákkal és az időbeliséggel. Az 'AZD' esetében ismét kategorikusan kijelenthetjük, hogy nem sci-fi, azonban valahogy nem is utópia. 

     

    A leírásokból és az eddig megfogalmazottakból is érzékelhetjük, hogy Cunningham-re nagy hatással volt a jungiánus pszichológia. A világok közti barangolást sokszor odakapcsolja a kollektív tudattalan felhő alapú emlékezetéhez. Így az 'Our'-hoz hasnló, régebben megjelent intimitás egy teljesen más lemez kontextusában, újra előkerül. Lorenzo Senni 2016-os 'Persona' kislemeze a trance általi impressziókkal hozza létre a szintetizátor-kísérletek extrovertált, de pixeles imázsát (esetünkben ilyen a 'VISA' epilógusa). Actress 'AZD'-ja ettől sokkal mélyrehatóbb. Az árnyékvilág ösztönös, nyomásra durvuló "fényes, fekete mattjával" is foglalkozik ('DANCING IN THE SMOKE'). Ráadásul különböző hangulatú példákat találhatunk az isteni egyesülésre. Az 'X22RME' monumentalitása vagy 'FANTASYNTH' klasszikus, önkényes metronómjai és melankóliája számtalan réteget egyesít. Nem is beszélve az Actress név kétneműségéről, ami bizonyos alapoppozíciókat old fel. A jungi archetípusok teszik tehát közvetetten átjárhatóvá az áthidalni kívánt világokat.

    A krómozott, azaz színhiányos, de reflexív, befogadó felületek Cunnigham nyilatkozata alapján a visszavonulás helyett külön identitását hivatottak stabilizálni. Az afrikai-amerikai vonal legegyértelműbb mintája a 'CYN'. New York elébe tett tükrével idézi meg Rammellzee és Jean-Michel Basquiat outsider életfilozófiáját és egyben a kitaszítottság kényszerességét. Az elnyelés-visszaverés, a fényesség és a matt másik metaforája a szintén afrikai-amerikai James Hampton munkássága. A fenti képen látható 'The Throne of Third Heaven' szoborcsoportja a vallásos művészet és a paradicsomi fényjáték különleges teljesítménye. A 'BLUE WINDOW' határozottan éterbe tartó szintijei a 2012-es 'Ascending'-et idézve kötik össze a szakralizált 'CYN'-t és az ezerarcú 'FANTASYNTH'-t. Utóbbi már említett rétegzettsége kiváltképp érdekes. Az Actress védjegyeként szolgáló kánon-zakatolás, a bensőséges, függönyszerű morajlások, valamint a szomorkás leütéseket vegzáló játékos szinti összképe.

     

    Két különleges darab még a videóklip által összevont 'FAURE IN CHROME' és a single-ként is kiadott 'X22RME'. Előbbi a London Contemporary Orchestra-val közös produkció. Gabriel Fauré (francia romatikus zeneszerző) Requiem művéből a Libera Me című részletet fagyasztották csonthóvá, ugyanakkor ezzel is visszaidézve a Rammellzee-féle "gótikus futurizmust", mely szerzetesi hitvallással foglalkozik a városi ember akár a technofóbia miatti elhidegülésével. Az 'X22RME' balinéz szereplőkkel tarkított tech-house, egyértelműen katartikus pontja az 'AZD'-nak. A warehouse-rave fokozatosan telefonódik érzelemmel, majd egy ponton a videóklip hirtelen átvált a számvégi, kétnyelvű monológokra. Éppen csak belerázkódik a tech-house diktatórikus ütemeinek átcsoportosításába. A dal teljes hosszában azonban (a beszédhangok előtt még) tovább dekonstruál. Feldarabolás után a fixált ütemket legyezőszerűen szétteríti, és a dubstep vagy a jungle hőskorának erejével egy sokkal nagyobb teret ad az eufórikus szintetizátor-morajlásnak. 

    A 'THERE'S AN ANGEL IN THE SHOWER' ugyan a 'FANTASYNTH'-hez hasonló tempóval is tud rendelkezni, de mégis visszaesik az előtte kiépített antiszociális szürrealizmus képzetébe. Halk elmúlása tökéletesen zárná le az albumot, de egy rádásnak érezhető trekk megfosztja ettől. Magamutogató, de egészen vidám benyomású dalként a 'VISA' meglepő csattanó (például a 'Ghettoville' 'Grey Over Blue' finiséhez mérten). Talán a körforgás, illetve a véget nem érés szimbóluma.

    Szummaképp: az 'AZD' nem csak azért jó lemez, mert sok a számomra kedves áthallás a régebbi albumok felől ('NIMBUS' - 'Jardin', 'RUNNER' - 'Marble Plexus' stb.). Két világ kapcsolatát ábrázolva a hallgató könnyedebb betekintést nyer. Ezen kívül egy megelevenedett termtéstörténetként is szuperül helytáll. Az elme készít - a kéz formál elvén (Edgar Tolson) önműködő gépezet, ami a közös emlékezetünkre támaszkodik.

     


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    Végtelen szőkeség - Frank Ocean új lemezei

    Párizs, klíma, muzsika

    2014 2. rész

    Atomokra szedve - Swans koncertbeszámoló

    Istent találni

    Megkésett viharsziget

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   techno   2017   house   a38   rock   katowice   világzene   pop   festival   albumlista   metal   koncert   indie   új 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december
    2016. november
    2016. október