• Vámpírnők és kapitalizmus - Jenny Hval: Blood Bitch

    negyedik szólóalbumával a norvég art-pop énekesnő felért egy csúcsra. amit már az előző lemezével is elért. szóval nem sok minden változott.

    Jenny Hval
    Blood Bitch
    Sacred Bones Records
    2016

    idén sikerült látnom a norvég hölgyet az Off Fesztiválon Katowicében, egy elég egyszerű viszont becsületes szettet nyomott le és kiderült, hogy élőben is fantasztiukusan énekel, bár így az idő elteltével maga a fellépés nem hagyott bennem túl mély nyomokat. előtte viszont úgy mentem oda, hogy nem bírtam leszakadni az album második kislemezéről. a mai naig tartom, hogy a Conceptual Romance az év második legjobb dala (az első egy Radiohead de majd az év végén úgyis írok listát). elő is adta akkor Jenny és én örültem. és vártam a lemezt.

    ami megjött, most már lassan egy hónapja és valamiért nem szívesen veszem elő olyan sokszor, mint azt az egy dalt. félreértés ne essék, jó lett a lemez, mégis szaggatottnak érzem a minőséget. nem nagyon, emlékeim szerint ez az előzőeknél is így volt. Jenny négy éve folyamatában ad ki lemezeket, 2013-ban az Innocence is Kinky a maga nemében nagy újdonságként hatott és a mai napig jó hallgatni, sokkal erősebbek voltak akkor a gitárbetétek jelenléte, ugyanakkor a monológszerű szövegbetétek megmaradtak. aztán 2014-ben a szintén norvég Susannával közösen adott ki lemezt és mintha ott tért volna át inkább az elektronikus hangszerelésre. kicsit hosszú lemez volt az, úgy emlékszem, meg kéne hallgatni újra. tavaly ismételten szólólemez, az Apocalypse, Girl már egy egészen beérett dalszerzőt mutat: Jenny tökéletesre fejlesztette az egészen különös és sajátos pop-dinamikáját, furcsa akkordmenetekkel és váltásokkal, földöntúli, hipervékony hangjával megspékelve és a tetején az introvertált, érzelmesen filozofálgató és méginkább vitatkozó szövegeivel. viszont azzal a lemezzel is az volt a bajom, mint a mostanival: 3-4 erős dal és mellé az amúgy érdekes de nem túl hívogató koncepció(k): feminizmus, a szeretet és a kapitalizmus közötti űr, a társadalom funkciói és a belőle megszülető nyomás, szexus a férfi és női oldalon, stb. és mindez nem túl jól felvezetve.

     

    na de beszéljünk végre arról, miért érzem azt, hogy nincs mindez jól kibontva.először is nehéz ilyen bonyodalmas és komplikált problémákat 3 perces popdalokban megénekelni, sokaknak ez többszáz oldalon sem sikerül. és nem azt mondom, hogy ez teljesen felesleges vállalás lenne, szükség van ezekre, főleg a populáris kultúrában, mert ezek nélkül nincsen szociális fejlődés (vagy csak visszafogottan), de ez még a legnagyobbaknak is csak kevésszer sikerül. csak egy példát hozok fel a The Great Undressingből:

    "Like capitalism
    It works like unrequited love that way"

    miért olyan a kapitalizmus, mint a viszonzatlan szeretet? kapunk további hasonlatokat és érzelmi megnyilvánulásokat de nincs támpont amihez igazodni lehetne. pedig maga a dal az nagyszerű, csak pont az elején van egy kis intro amiben, úgy nyilatkozik, hogy vámpírokról szól az album. és persze nem, ez csak a koncepció, csak pont a koncepció mentén és sűrűjében, egy (véleményem szerint) rendkívül elitista szemléletmódban - vagyis talán nem elitista, nem tudom ezt jól megfogalmazni, az amikor a művészek mindig mindent jobban tudnak és mindennek nagy jelentősége és magyarázata van, ráadásul tudományosan megmagyarázva - veszik el az a középpont, amiért szeretném és amúgy szeretem is a lemezt.

    például itt van a Conceptual Romance. egy mindenki számára érthető és evidens élethelyzetnek a manifesztuma ez a dal, valami igazán örökkévalóénak, amit sok idő után is ugyanazzal a jelentéssel lehet kijelenteni és megérteni. egy emotional rush. ezekért szeretem ezt az albumot. a Female Vampire, Period Piece és a Secret Touch ilyenek. ezekkel lehet dolgozni, önvizsgálatot taqrtani a halgatónak, amellett, hogy kiváló popzenét is kap mellé. az új elektronikus hangszerelés és a sok delay, jól áll Jenny zenéjének, remélem folytatni fogja ezt. csak egy kérésem van. Jenny az ilyen The Plague szintű bullshitet vágd ki legközelebb. már csak ha nem élvezed, akkor hagyd nyugodtan. amúgyis annyit érdekelsz a nyomásról, pont én legyek az aki baszogat majd emiatt? egyébként éljenek a nők.


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    sZ#v€gɿoɯLá$ - Bon Iver: 22, A Million

    2014 1. rész

    Rostam x Leithauser

    zajkatalóg #9 - Arto Lindsay: Noon Chill (1997)

    A buli királyai - Mac DeMarco Budapesten

    Álomszerű éjszaka: egy tökéletes house klub és a natúr tört ütem

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   techno   2017   house   rock   a38   katowice   világzene   pop   festival   albumlista   metal   koncert   indie   új 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december
    2016. november
    2016. október
    2016. szeptember