• Végtelen szőkeség - Frank Ocean új lemezei

    négy év. ennyit kellett várni az új anyagra. ÉS JÓ LETT?????

    Frank Ocean
    Blonde
    Boys Dont Cry
    2016

    Frank Oceanre mindenki várt már. mikor fog lépni és új cuccot kidobni. az utolsó lemeze 2012-ben akkorát robbant mint a hidrogén(szőke), ha maghasad. én is imádtam, bár az ismerkedésünk útja igencsk rögös volt. én egy popzenét annyira nem kedvelő emberke vagyok, ritkán adom fel ezt a meggyőződésemet. de nála kivételt tettem. talán a narancssárga borító miatt meg a hype is nagy volt. menekvés meg nem. először átment rajtam a dolog, mint valami jó fűszeres kaja, nem értettem mit esznek ezen a vernyogáson. aztán egy téli napon, buszon utazás közben beadtam a derekam. nagy slágerek voltak rajta, progresszív, izgalmas módon elkészítve, intelligens szövegekkel megspékelve. mai napig hallgatom és véleményem szerint a Pyramids a modern popmuzsika egyik vilángoló ékköve. a maga tíz percével és körkörös-szimbolikus szövegvilágával úgy megcseszi az embert, hogy utána csak pillogni lehet. meg szomorúnak lenni.

     

    ezután négy év csend. ígéreteket hallottunk és azt, hogy mindjárt. meg, hogy dolgozási. aztán idén júliusban elindultak a dolgok, frissült a boysdontcry.com és egy esetleges júliusi megjelenés. amiből aztán végül augusztus lett. először a felvezetés jött ki, Endless címmel. erről elöljáróban tudni kell, hogy Frank a Universal-nak tartozott még egy lemeznyi dallal és, hogy megszabaduljon a szerződéstől, kiadta ezt a vizuális albumot. ugye, manapság mindenki ezt tolja, viszont itt kicsit más a helyzet.

    a videóban (amit amúgy saját maga rendezett) Frank egy lépcsőt épít. ezt látjuk majdnem real-time. lassú építkezés és a zene alá. szép metafora, hogy Frank szép és nyugodt módszerrel dolgozik, az új album így lesz egy Stairway to Heaven. amit a vége felé el is vág az úriember, így lesz végtelen a lemez (mármint a koncepció mentén).

    itt egy kicsit kísérletezősebbre fogta a dolgot, van itt Aaliyah-feldolgozástól kezdve  10 perces monológszerű (azért rendes dal) cuccokig minden. nekem ez kicsivel jobban is tetszett, mint az utána jövő rendes album. talán a videó tényleg annyit dob rajta, vagy csak az első meghallgatás nagyon jóra sikeredett. nem tudom, mindenesetre számomra ez a felszabaduló-menekülő lemez folyósabb, egybefüggőb, smoothabb élmény.

     

    a rendes album is magyarázatra szorul, a címét tekintve mindenképp. amit én olvastam, az alapján Frank szerint az album címe Blonde, női alakban, míg a borítón a férfi alak szerepel - így játszva személyének két oldalával. kezdünk a Nikes bombaslágerével, ami ide-oda osztogatja a társadalomkritikát: foigyasztói társadalom, elhidegülés - szóval a szokásos.már itt látszik az egész albumra szétterülő tendencia, miszerint a tempó és a hangszerelés is vissza lett fogva. nincsenek a fejünket leszedő szintik, mint a channel ORANGE-on, a dob is mintha végig hiányozna, pedig valójában ott van, csak annyira egybe van dolgozva a háttérrel, hogy fel sem tűnik sokszor. a gitár dominánsabb, mint legutóbb, vonósok is vannak dögivel. az egészen egy érett, sok munkát igénylő és ezt el nem mulasztó dalszerző és előadó érződik. itt válik számomra még erősebbé az előző lemez metaforája és csak emiatt mondanám, hogy a Blonde számomra nem annyira erős. pedig dehogynem. három hallgatás után már dúdolom is mindegyik számot, a szövegeket is kezdem tudni és érezni. hogy mi látjuk majd először a jövőt és az elmúlás/elhagyás élménye mennyire valóságos.

    van itt még két egyperces is: egyet ha jól értesültem Ocean anyukája mondott fel még régebben és a drogozás ellen (is) szól, viszont a lényege az önazonosság. amit Frank már a címben is jelez. meg egy kis Facebook Story, amiben ugye egy érdekes akcentussal beszélő férfi elmondja, hogy mennyire megváltozott az emberi kapcsolatok dinamikája, mióta van ez a virtuális tér. ezek a pár perces intermezzók pont arra jók, hogy kicsit kirántsanak a flow-élménybők, mégsem lesz túl terhes. a záró Futura Free-ben végül arról mesél, mekkora szerncse, hogy ez lehet a munkája: egy folytonos önterápia. ugyanakkor mennyire nehéz elviselni a sztársággal járó stresszt. aztán jön a lezárás: egy rövid interjú az öccsével. álmok, gyerekkor, kérdések, válaszok. sokszor elmennek egymás mellett de mindaz ami számít az a folytonos létezés. a végtelenség, amit érzünk, de lefordítani nem tudunk. mennyire messze van egy fényév? hangzik el utószor. és valóban: mennyire? van-e távolság, amit nem lehet megtenni? vagy idő, amit nem lehet érezni. ha van, ha nincs, mi látjuk majd először.


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    2016: Pszichedélia és jövőpop

    A buli királyai - Mac DeMarco Budapesten

    A búcsú rítusa - 2016 eddig

    Viszonylag lassú lángon

    Óvilági rituálék depressziói

    Északi romantika - Jenny Hval: Conceptual Romance

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   katowice   világzene   pop   techno   2017   house   rock   a38   albumlista   metal   koncert   festival   zajkatalóg   indie 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december
    2016. november
    2016. október
    2016. szeptember