• sZ#v€gɿoɯLá$ - Bon Iver: 22, A Million

    Justin Vernon átalakítja a fennálló képet zenekaráról és zenei világáról. részlegesen. és hatásosan.

    Bon Iver
    22, A Million
    Jagjaguwar
    2016

    az utolsó élményem a Bon Iverről a 2012-es lemez első száma. annak idején nem igazán villanyozott fel ez a lassú, kicsit nyafogós dalszerzés ami ott prezentálva volt. egyáltalán nem rossz, mondtam ezt magamban és ehhez képest egészen sokszor pörgött a lemezjátszón (mp3 a számítógépen). talán nem mélyedtem bele eléggé. most, amikor kijött az új album, nem is tértem vissza hozzá, egyszerűen beleugrottam az újba.

    két dalt már hallottam az amúgy sem túl hosszú számlistából és azokat igencsak tetszetősnek találtam. lassan növekedett bennem az elvárás és a várakozás is. ez most más. a dallista is elég impozáns. ugorgyunk neki.

    kezdjük a címekkel: tele van emojikkal, alulvonással, hashtaggal és főképpen számokkal. ad ez az albumnak valami egészen misztikus vonzatot, hogy mindennek mindenhol jelentősége és jelentése van. sőt ha az ember számolgat egy kicsit vagy ismerősebb a keresztény kultúrkörben, akkor még ezekre is számtalan utalást találhat. 33- krisztusi kor, 666 - az ördög száma, a hetedik dal három perces - 6x3=21, stb. 

    a dalok maguk is megérnek egy misét (haha peti ez geci jó volt, akaszd fel magad), telel vannak direkt rontott hanganyaggal, néha itt megy el az éneksáv, máskor a szám közepén rontják a fúvósszekció minőségét. az egészből egy fátyolos, homályos kép készül, ami elsőre úgy tűnhet, hogy egy szar demó de, hogy végre rátérjek a véleményemre, pont nem az, sőt talán ettől lesz zseniális.

    nem kezdem el a kriptikus szövegeket elemezni. egyrészt, nagyrészt én sem értem, elég nehéz kibogarászni a sorokból, hogy mihez kapcsolódnak, olyan a felépítésük, mint valami szövegsűrítmény, egy instant leves. a személyes utalások között pedig be van iktatva pár neologizmus is, új szavak amiket Justin alkotott, mint a fuckified - baszasított vagy az astuary - csillagtorkolat (a görög aster szóból - ezek persze csak körülbelüli fordítások). másrészt meg úgy gondolom, főleg a ködösített jelentéstartalom miatt, hogy ez a befogadó élménye és annak tekintetében dekódolható, hogy éppen ki és hol hallgatja. nem mintha ez amúgy nem játszana nagy szerepet másnál, jelen helyzetben viszont ezt tartom főként érvényesnek. valakinek be fog jönni ez a katyvasz, a kihívás, a felszólítás táncra, valaki meg szépen otthagyja, mert lószarnak érzi majd. én az előbbi csoportba tartozom, még nem végérvényesen (azért azt hozzáteszem, hogy már-már túltitkosított és misztifikált pár sor és azért én a számok egybeni jelentésétől sem vágom hanyatt magam), de látom benne a potenciált, hogy esetleg öt-tíz év múlva elővéve nagy dolgokat hordozhat magában ez a fél óra.

    a zenéről még egy kicsit: mint azt már mondtam, a minőséget és a kihallhatóságot sok helyen direkt rontják, ezek jelentésben és hangulatban is hozzátesznek a végeredményhez. a ____45_____ fúvosszekciója Philip Glass-t idézi, a 10 d E A T h b R E a s T ⚄ ⚄ alatti indusztriál dobsávok a Nince Inch Nails-t. van itt autotune-tól kezdve vocoderen át minden, felvonultatva az egész apparátus. kivételesen egyben van a hangzás. rengeteg (kb. 4-5, pop-rockzenéhez képest rengeteg) a sample, kevéssé ismert dalokból, pont odavágó részleteket használnak újra. ezt, hogy miért tartom fontosnak, arról majd pár mondattal lejjebb, mindenestre remekül működik. a sampling, így a 21. században már nem újdonság, viszont az efféle átgondolt használat - koncepció mentén átgondolt - ritka alkalom, egy teljesen újszerű művészi attitűd sejlik fel mögötte. ami nem más talán, mint valami poszt-modern lemezképződmény.

    igen, ezzel a kifejezéssel hadakozik ma az esztétikusok-kritikusok többsége. mindenre rá lehet sütni-égetni. én is szoktam rosszul használni dögivel. itt viszont érzem a szó igazságát és súlyát. és hogy megpróbáljam magam alátámasztani, itt egy kis idézet a prae.hu egyik Esterházy-kritikájából: "[…] nem […] képeznek organikus zárt epikai folyamatot […] Nyitottságuk a megalkotottság olyan mozzanataiból származik, mint a fordított zárójelezés, a szövegmontázs- technika, a jelölt vagy jelöletlen idézésmód, a bricolage és a patchwork összeillesztésformái, utalás, rájátszás, folyamatosan fenntartott ismétlődés, visszatérő szövegbetétek alkalmazása vagy a filológiai »szövegromlások« imitációja, nincs fő- és mellékcselekménye, nincs szüzséje, nincs központi témája, nincs a szöveg középpontjának tekinthető fő motívuma – nincs középpontja. Vagy másképpen: bármi bárhol lehet a középpontja."

    így vagyok most én is ezzel. adott ez a sok jel, ami fut valahova, jelent valamit, mégsem lehet körvonalazni. egy biztos: határozottan van és valamilyen. én idén kötelezőnek tartom a meghallgatását, számomra az év egyik csúcspontja.nem ígérem, hogy bárkinek bejön majd, főleg ha esetleg közelebbről is megismerik egymást de hatással van így, a félig-kerek egész, az emberre. és talán az érzelmi és gondolati síkoknak ez a vetülete az, ami igazán szétszedi az embert. vagy összerakja. lehet keresni. tíz év múlva újra meglátjuk.


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    2015 1. rész

    Vámpírnők és kapitalizmus - Jenny Hval: Blood Bitch

    Louis Vuitton sporttáska, Range Roverek és szomorúság - Yung Lean: Frost God

    A teljesség igénye 2: Tovább a sárga köves úton

    A búcsú rítusa - 2016 eddig

    A teljesség igénye

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   katowice   világzene   pop   techno   2017   house   rock   a38   albumlista   metal   koncert   festival   zajkatalóg   indie 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december
    2016. november
    2016. október
    2016. szeptember