• Atomokra szedve - Swans koncertbeszámoló

    a samanisztikus post-rock mesterei másodszor léptek fel az A38-on, bemutatva az új lemezüket, a The Glowing Man-t.

    Swans
    2016. 10. 21.
    A38
    3900

    az izzó férfi. ez a Swans új lemezének a címe. szokás szerint két órás, egyben nehezen befogadható anyag, zajjal, kántálással, szimbolikus szövegekkel és kemény, az erőszak és a szexualitás világát keverő témákkal. Michael Gira zenekara a kilencvenes évek vége felé oszlott fel, motiváció hiányában és a 2000-es évek végén éledt fel újra, hogy letegyen négy fantasztikus lemezt az asztalokra és bebizonyítsa, hogy van élet a halál uután, ami még jó is lehet. ez az utolsó lemez egy albumtrilógiának az utolsó darabja és ha lehet hinni annak, amit Giráék mondanak, a Swans jelenlegi felállásának utolsó megnyilatkozása.

    a turné is így volt hirdetve, hogy most nézze meg még mit csinál ez az öt-hat férfi együtt, mert búcsú meg elköszönés meg ilyesmik. én is így mentem, hogy többször már nem látom őket. az előző, talán két évvel ezelőtti koncert maga volt a királyság (ott még nem a XXIV-kerület színeiben, csak civilekként jelentünk meg mint HP és ML - ML), így nagy volt az elvárás is. és ugyan csalódottan nem távoztam de az előbbi emlékek valahogy erősebbek voltak. pedig  sokminden nem változott azóta, a repertoáron kívül. ja és nem kaptunk füldugót, amit 2014-ben javallottak használatra (az ominózus koncerten, egy idő után ki is vettük a dugókat, hogy teljes élményt kapjunk. ami jó ötlet volt, csak utána pár napig nem hallottuk elsőre ha hozzánk szóltak - ML).

    a szett valóban halkabbnak tűnt, ahogy a The Glowing Man is egy visszafogottabb utat jár be, tényleg egy lenyugvó, földre visszatérő, sokkal inkább meditatív és befelé telintő élmény. persze itt is van zúzás - kevesebb mértékben, ez a koncerten is így volt. gyakorlatilag két szám volt pörgősebb - ha lehet ezt így hívni. az előző lemezről (To Be Kind) eljátszották a Screen Shot című nyitódalt, ez is egy inkább lépegetős, viszont magával sodró cucc, egyértelműen a koncert egyik csúcspontja. és ez már rögtön a második dal volt. itt jegyezném meg, hogy az a nagy belengetés, miszerint ez egyfajta búcsúturné, talán nem egészen állja meg a helyét, ugyanis két új dalt is eljátszottak a sámáncowboyok. rögtön a nyitás új volt: egy hosszú felépítésű, tízperces szösszenet (aki Swans-t hallgat, szokjon hozzá, rövid számok nincsenek, vagy ha vannak, koncerten azok is elnyújtva a végtelenségig). szóval nem egészen értem, miért van ez így felvezetve, ha a mai napig készül új matéria? (azé' mer della - ML) nekik amúgyis szokásuk, hogy az éppen megturnéztatott album helyett már a következő lemezről játszanak egyre és egyre többet. akkor hogy is van ez? vagy csak kiszáll két-három ember? amúgy sem úgy tűntek mint akik, nem szeretnek együtt játszani, gyakorlatilag maximális volt az összhang, talán egyszer szólt be Gira a steel-gitáron játszó csávónak, hogy kurva hangos vagy papa, fogd vissza magad.

    amúgy meg a zenekarban mindenki egyéniség: a basszeros késő-harmincas, mindig energikusan játszik, mintha ő élvezné a legjobban. mellette őszhajú vékony fater, aki néha mintha ott se lenne de jelenléte egyértelműen hozzátesz a képhez, a steel-gitáros komoly, makacs nyugalma és figyelme. és ez a figyelem mind Girára összpontosul, aki a szó szoros értelmében vezeti a zenekart: megszabja a crescendok hosszát és kezdését, szövegeivel irányítja ezt a mesterien kivitelezett káoszt. egyértelmű centrum, ennek a kataton világnak a porondmestere. (az egyetlen csávó akit hiányoltam, legutóbb volt, egy ősember-figura aki a youtube-videók alapján mindig félmeztelenül játszik - most valami fiatal volt helyette)

    szóval összességében még most is nagyon jó élményt kaptam tőlük. új és régi dalokkal bombáztak minket és mi csak állunk és próbálunk belemosódni a hangzavarba. most lezárnám azzal, hogy igen, valóban, atomokra voltam szedve és csapva a koncerten meg ez a vég és szép volt meg jó volt feloldódni ebben. ugyanakkor nem teszem ezt. pár neapja bejelentették, hogy az OFF Festivalon is fel fognak lépni. sőt, Gira lesz az egyik legérdekesebb színpadnak a kurátora. úgyhogy nem hiszem, hogy itt lenne vége. vagy, hogy bárminek is lenne valaha vége. olyan ez, mint a zenéjük: hosszú, lassú áramlat, amiben vannak huppanások és kiugrások, de valahol mindig újrakezdődik. bennünk és rajtunk kívül is.


    Persona és Árnyék, kéz a kézben

    Álomszerű éjszaka: egy tökéletes house klub és a natúr tört ütem

    2016: Szelektív emlékezet, személyre szabva

    Párizs, klíma, muzsika

    Szumma

    A nő az Isten

    Istent találni

     2016   album   elektronika   lista   off   zene   techno   2017   house   rock   a38   katowice   világzene   pop   festival   albumlista   metal   koncert   indie   új 

    2017. augusztus
    2017. július
    2017. június
    2017. április
    2017. február
    2017. január
    2016. december