• Ti hisztek a szerelemben? Nem? Helyes! - Frankie Cosmos az A38-on

    a New Yorkból szabadult indie dalszerző lány megdobogtatta a fáradt szíveket a hajón.

    Frankie Cosmos
    2016. 09. 18.
    A38
    1900

    Frankie Cosmos ma talán az egyik legcoolabb dolog, amit el lehet képzelni. annak ellenére, hogy híres családoból származik, ez egyáltalán nem érződik a produkció egészén. nincs tele pénzzel, nem erőszakos tolja magát bele az arcunkba, nem önbizalommal túlterhelt és nem görcsös. annyira magától értetődö az egész, hogy azt nehéz is túlmagyarázni: csak meg kell hallgatni a dalokat.

    másfél-kétperces balladácskák, ahogy Greta Klein szokta mondani (ő ugye az énekes dalszerzője a bandának), mintha pár másodperces reklámfilmeknek írna melódiákat. nincs bonyolult körítés, csak az igazság. és ugye a fiatalság szent témái: bizonytalanság, szerelem, csalódás (mert nincs szerelem), elmulasztott lehetőségek és véletlen sikerek. mint azt már a félév-összefoglalós cikkemben is megírtam, nekem ez az egyik kedvencem idénről, úgyhogy a koncert is kötelező program lett instant.

    a koncert a hajó kiállítótermében volt, ide kb. negyvenen-ötvenen fértünk el, teltház volt, családias hangulat. a jegyek már régen elfogytak, más barátaim le is maradtak. előzenekarnak a Sommersault Boy nevű magyar formáció érkezett volna, viszont mindenki szanaszét volt, ezért egy akusztikus bemelegítést kaptunk a zenekar egyik dalszerző-gitárosával, Sallai Lacival, aki egyébként a Galaxisok basszere és a Felső Tízezer vezetője is egyben. kellemes volt, ez sem túlcifrázott, főleg a vége felé hangzottak el jobb új számok a készülő (ha jól emlékszem) második nagylemezről. igazából meggyőzött, majd ha kijön kipróbálom azt is.

    aztán megérkezett Greta és egy sima farmerben és pulcsiban besuhant mellettünk a térbe. ha nem lennék járatosabb a vele készült videó-interjúkban, soha nem veszem észre, hogy ez ő. szép lassan felosontak a színpadra és a következő egy óra a maga nemében tökéletes volt. a dalok sokkal dinamikusabban szólaltak meg, mint a lemezen: a gitárhangzás erősebb és zengőbb volt, ami nagyon jól áll ezeknek a rövid, viszont katartikus 'zsebszimfóniáknak'. a zenekar egybeszokottnak hangzott és ez a jelenlétükön is látszódott. komolyan veszik a showbusinesst. persze, olyan tinédzseres, félszeg módon de komolyan. sokat játszottak a ritmussal (innen is üdvözlöm a dobost) és a gyors-lassú-gyors tempóváltásokkal. Greta is vidáman ringatta ide-oda a csípőjét és állt be rockisten-pózokba. 

    i'm sorry i'm hi let's go - énekli Greta az On the Lips-ben és talán ebben a sorban benne volt minden. az, hogy nem tudjuk mit akarunk még bocsánatot is kérünk, nem tudjuk a nevünket rendesen kimondani, elcsuklik a hangunk és csak rebegünk valamit helyette. aztán egy fél perc kínos csend után csak kibökjük, hogy gyerünk. mert ez az egyetlen amit még lehet. vagy már lehet.

    valahol a koncert közepén megkérdezte: ti hisztek a szerelemben? nem? nagyon helyes! aztán nevetett egyet. mintha az igazat mondta volna, mégis ott van mögötte az a nevetés, ami bizonbyosan nem egy pont és nem is felkiáltójel. talán egyik nyelv tipográfiájában sincs erre példa. valahogy engem a legnagyobb reménnyel töltött el. valahogy néha olyan megnyugtató bizonytalannak lenni. és talán ez a dolgunk és feladatunk jelenleg.

    az utolsó dal után kimentem cigizni a hajó oldalára és csak arra gondoltam, milyen jó lenne miden hétvégén egy ilyen Frankie-szanatórium.


    Gyöngyök, göröngyök - Az én 2017-em - 25 dal

    Óvilági rituálék depressziói

    Megkésett viharsziget

    Louis Vuitton sporttáska, Range Roverek és szomorúság - Yung Lean: Frost God

    Szilézia, szeretet - OFF 2017 1. nap

    Piaczene - poszt-kolónia és szintézis

    Vámpírnők és kapitalizmus - Jenny Hval: Blood Bitch

     2016   album   lista   off   elektronika   2017   festival   rock   zene   katowice   techno   house   a38   világzene   pop   fesztivál   albumlista   metal   koncert   indie 

    2018. május
    2018. április
    2017. december